A kis kunkori malacka..
Mindig vidám, kunkori
farkú kismalac, gondolt egyet,
s elindult világot látni.
Kiszökött az ólból, s már
a kapu ajtón is túl jutott,
amikor megkordult a gyomra,
s eszébe jutott, hogy a világ
másik felén ki ad neki majd
enni, sovány lesz s nem bír
majd menni!
Morgott megint a gyomrocskája,
s a kis kunkori farkú, úgy döntött,
majd holnap indul csak világot
látni, hisz most éhes ,s nemsokára
hozza a gazda a tele tálját.
Vissza is szökött az ólba,
hempergett egyet a porba,
s a vacsorája is megjött.
Aztán eszébe jutott, hogy
minden nap éhes lesz, meg
egyedül is lesz a nagyvilágban,
s minek is látna ő világot!
Boldog ő itt a gazda mellett,
dagonyázik naphosszat,s le is
tett róla, hogy világot lásson!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Mészárosné Szuda Melinda amatőr író
1976- ban születtem, Felvidéken. Muzslán élek egy szép magyar faluban. 11éves korom óta írok. Meséket,vagyis mesés verseket 2022- ben kezdtem írni,egy idős s kedves Angliában élő ,de Magyar hölgy tanácsára. A gyermekvers,az egy csoda,ahogy a gyermek is!