A kis kunkori malacka..
Mindig vidám, kunkori
farkú kismalac, gondolt egyet,
s elindult világot látni.
Kiszökött az ólból, s már
a kapu ajtón is túl jutott,
amikor megkordult a gyomra,
s eszébe jutott, hogy a világ
másik felén ki ad neki majd
enni, sovány lesz s nem bír
majd menni!
Morgott megint a gyomrocskája,
s a kis kunkori farkú, úgy döntött,
majd holnap indul csak világot
látni, hisz most éhes ,s nemsokára
hozza a gazda a tele tálját.
Vissza is szökött az ólba,
hempergett egyet a porba,
s a vacsorája is megjött.
Aztán eszébe jutott, hogy
minden nap éhes lesz, meg
egyedül is lesz a nagyvilágban,
s minek is látna ő világot!
Boldog ő itt a gazda mellett,
dagonyázik naphosszat,s le is
tett róla, hogy világot lásson!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a verset írta: Mészárosné Szuda Melinda amatőr költő-meseíró
Felvidéken,Muzslán élek egy szép magyar faluban. Gyönyörű szép könyvtárunk van,sok csodás könyvvel,mesekönyvekkel. A gyermekvers,az egy csoda,ahogy a gyermek is! 1976-Októberében születtem- Felvidéken. Meséim közt a kedvenc mese.:Micimackó,ez egy csodálatos mese,nagyon is sajnálom ,hogy nincs már a tv-ben. Futrinka utca,Süsü a sárkány,mind mind csodás mesék voltak. Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a ...