A kis mókus erdei éneke

A kis mókus erdei éneke.

Az erdei óvodába sorra érkeztek a kis állatok: Nyuszi Géza, Breki Vera, Cili cica, kis Brumi, Samu, a mókusfiú. Az óvónénivel ünnepségre készültek. Már hetek óta sok-sok verset, éneket tanultak, ami egyre jobban ment… (itt lehet valamit énekelni, amit tanultak az oviban). Mindenki együtt énekelte, mondta a műsort, csak Samu hallgatott.

Otthon mókusmama megkérdezte.

• Mit tanultatok az oviban?
• Töröm, töröm a mákot, sütök vele kalácsot…

És ügyesen végig mondta a verset.

• Énekeltetek is?
• Borsót főztem, jól megsóztam, meg is paprikáztam, ábele bábele huss!

Otthon minden éneket szépen elénekelt, elmondott az anyukájának és az apukájának, de az oviban nem volt hajlandó együtt mondani a többiekkel. Eljött az ünnepség délutánja. A kis állatkák szépen sorba álltak, a szüleik mind ott szorongtak az óvoda kertjében, és büszkén figyelték kis kölykeik szereplését. Csak mókusmama volt szomorú, mert Samu nem szólalt meg egész ünnepség alatt.

• Te miért nem mondtad a verseket? Miért nem énekeltél a többiekkel? – kérdezte otthon az anyukája.
• Mert sokan néztek – válaszolta Samu mókus.
• És ez baj? – faggatta tovább az apukája.

Samu csak bólogatott. Következő hétvégén a kis mókusfiú egyedül kiugrált a közeli rét egyik faágára és unalmában elkezdett énekelni. Végig énekelte az összes éneket, amit az oviban tanultak. Majd a versek is sorra kerültek. Észre sem vette, hogy a réten a virágok mind kinyíltak és Samut hallgatták. Minden ének után hajladoztak örömükben, mert Samu olyan szépen énekelt. Virágleveleikkel meg is tapsolták őt.

Másnap megint kiugrált a kis mókus a faágra és belekezdett a verselésbe, majd az énekbe. A virágok már várták. Sőt, egy kis cinke is odarepült a szomszéd fára és csodálkozva hallgatta a kis mókust.

• Ki énekel ilyen szépen? – csicseregte a faágról, majd észrevette a kis mókusfiút.

Egyre többen odagyűltek. Varjú Vera az erdő széléről érkezett.

• Kár, kár, hogy az oviban nem énekelsz, látod milyen ügyes vagy! - károgta a varjú.

A kis rigó a szomszéd fáról meghallotta az éneket, és ő is bekapcsolódott a beszélgetésbe.

• Szebben dalolsz mint én, pedig engem tartanak az erdő dalos madarának! – bíztatta a rigó.

Egy egész verébcsalád repült oda a bokor aljáról és hangos csiviteléssel adták tudtára a világnak, a kis mókus a legügyesebb énekes az erdőben. Még az álmos bagoly is felébredt a nagy zsivajra és odaszállt a fa másik ágára.

• Lám, lám, aki nagyon tehetséges, azt bíztatni kell! – hagyta helyben a bagoly a beszélgetést.

Lassan megtelt a fa környéke és mire a kis mókus a végére ért az éneklésnek és versmondásnak, mindenki őt tapsolta. Meglepődött. Ennyi nézőközönség előtt még sosem szerepelt.

• Vissza! Vissza! - kiabálták a madarak a fáról.

Samunak meg kellett ismételnie az utolsó éneket, mert akkora sikere volt. Nem is olyan rossz szerepelni, főleg, ha ennyien megtapsolnak - gondolta a kis mókus és otthon elmesélte szüleinek, mit történt az erdei réten.

• Képzeld anya, apa, énekeltem az erdőben, a virágok nekem hajladoztak, a madarak engem tapsoltak, mert mindenkinek tetszett az énekem és a versmondásom! – lelkendezett a kis mókus.
• Akkor most már az oviban is tudsz majd énekelni és verselni, igaz, kis Samu?

A következő óvodai szereplésen már ő is ügyesen mondta társaival együtt az énekeket és verseket. Szülei büszkén nézték csemetéjüket.