Barion Pixel

A kis műanyag doboz újjászületése

  • 2023.
    jan
  • 07

      A jobb napokat is megért kis műanyag doboz elhagyatottan hevert a garázsban, az egyik polcon a szerszámok között.
      Pár hónapja még finom fagylalt lakhelye volt, de mostanra már csak halványan emlékezett a finom illatokra, ízekre. Kidobták. Hulladék lett belőle.  Egy rövid időre ugyan pakoltak bele ezt-azt, hol néhány csavar, hol egy-két szög, rajzszög landolt benne. De érezte, hogy itt a vég, hisz ő már semmire sem jó, nem kell senkinek sem.
      Egyik nap lépteket hallott, valaki közeledett feléje. Kicsit beljebb húzta magát, hátha nem veszik észre, s nem dobják ki a kukába a többi haszontalan dologgal együtt. A léptek egyre közelebb értek. Valaki megragadta.
- Ó, jaj, végem van! – nyöszörögte a kis műanyag doboz.  
     Azonban nagy meglepetés érte.  Kuka helyett a lakásba vitték, s ott sem a szemetes volt a végállomás, hanem először a csap alá tették.
- Bizonyára lemossák rólam a port, mielőtt a szelektív kukába dobnak- gondolta szomorúan magában.
     A forró fürdő után alaposan megtörölgették és az asztalra tették. Kíváncsian várta, mi fog történni. Annál is inkább, mert az asztalon már ott hivalkodott pár színes, szebbnél szebb szalag, masni, gyöngy, miegymás. Kicsit feszélyezve is érezte magát a sok szemrevaló holmi között, de nem sok ideje maradt azon töprengeni, mi végre került ő közéjük, mert apró kezek kezelésbe vették. Először egy kis ragasztóval kenték be, ami nem tetszett neki, még a hideg is kirázta, de amikor rákerültek az első gyöngyök, már érezte, hogy itt valami jó dolog fog vele történni.  Egy kis idő múlva már rá sem lehetett ismerni a mi kis műanyag dobozunkra.  Díszdoboz lett belőle! Kevélyen feszített új köntösében, illegett-billegett, hátha mindenki észreveszi, milyen szép lett.
      A fürdőszoba egyik polcára került végül, karkötők és nyakláncok kerültek bele, az ő tárolójuk lett. Büszkén nézegette magát a szemközti tükörben, és nagyon hálás volt azért, hogy nem dobták ki, hanem újra hasznos tárgy lett belőle. 
      Boldogan tárolta az apró holmikat még éveken át.

Szüllőné Cződör Mária, amatőr meseíró

Szüllőné Cződör Mária vagyok. Egy csongrád-csanád megyei kis faluban, Pitvaroson élek. Itt születtem, itt nőttem fel, itt dolgoztam angol nyelv és irodalom szakos tanárként az általános iskolában, de szüleim révén felvidéki gyökerekkel rendelkezem. Itt is , ott is otthon vagyok. Szabadidőmben grafológiát és nyelvet tanulok, két kisunokámmal foglalkozom, illetve mostanában meséket, verseket és novellá...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások