A kíváncsi kisverebek

A kíváncsi kisverebek.

- Mi ez a nagy ricsaj, lárma? Meg lehet itt süketülni! - mérgelődött verébmama.

Kitekintett a fészekből, s meglepődve látta, hogy az ő csemetéi és a szomszédos verébfészek apróságai ülnek a meggyfa ágán és perlekednek valamin.

- Min vitatkoztok oly nagyon? Mit perlekedtek? S egyáltalán, hogy kerültök ti oda?! - kérdezte verébmama a fiókáktól.

Máskor is előfordult már, hogy a saját fiókái a fészekhez közeli villanydróton ülve csiripeltek, méltatlankodtak, szinte a semmin is vitatkoztak. De azt aztán nagy hangerővel ám! Eddig azonban egyedül még nem merészkedtek el a meggyfáig, csak ővele, az ő irányításával. Kicsit büszke is volt rájuk, hogy ezt már meg tudták tenni. Most tanultak ugyanis repülni, próbálgatták a szárnyaikat, feszegették a határaikat. De a nagy zaj azért bosszantotta egy kicsit.

- Azon vitatkozunk, hogy vajon mi az a magas valami  ott a távolban, a falu közepén. Nem lehet innen kivenni. - válaszolta az egyik kisveréb, Csuri.

Verébmama bentről figyelte tovább a vitát, s jókat mosolygott magában.

- Szerintem, az egy madárijesztő, legalábbis hasonlít annak a kalapjára. Nézd meg! Ez is csúcsos, meg az is! - replikázott a másik verébbanda vezére, miközben hol a kertben lévő madárijesztő fejfedőjére mutogatott, hol pedig a távolba.

- De hát az a távoli valami nem is színes! Meg egyébként is, minek a falu közepére egy madárijesztő? - érvelt Csiripke.

- Igazad, lehet. De akkor meg mi lehet? Olyan magabiztosan áll, nem mozdul semerre, pedig már a szél is elkezdett fújni, érzem az ágakon - mondta Csuli.

- Talán valami óriás lakhat benne! Mert hogy épület az biztos! Ide látszik. - válaszolta egy eddig csendben lévő kisszomszéd.

- Ház lenne? De nézd az itteni házakat! Egynek se olyan magas és csúcsos a teteje, mint annak! - okoskodott Pirip.

- Lehet, hogy ez egy hegy? Verébmama azt mondta, hogy a hegy magas és csúcsa van. - okvetetlenkedett a legkisebb, Bazsar.

- Jaj, de butuska vagy! Hogy lenne már hegy ? A falu közepén ?- vetette közbe Csiripke. - A hegyek innen messze ….

De nem tudta befejezni a mondatot, mert hirtelen hatalmas zaj hallatszódott, s a kisverebek úgy megijedtek, hogy mind visszaröppentek a saját fészkükbe.

- Jaj, de megijedtünk! Mi lehet ez? Mintha azt mondaná, hogy: Bimm-Bamm! Bimm-bamm! S onnan jön a hang, amiről nem tudtuk eldönteni, hogy micsoda. Lehet, valami óriási hangszer? De mintha már korábban is hallottam volna, csak nem ily élesen- mondta Csuri.

- Ó, ti! De hisz ez a déli harangszó! Onnan jön, a templomtoronyból, mert hogy az a valami, a templomtorony, nem pedig hegy, vagy madárijesztő! S a templomtoronyban harangok laknak, amelyek délidőben megkondulnak - nevetett verébmama. - Ha kicsit megerősödik a szárnyatok, elrepülünk egészen odáig, és saját magatok is megnézhetitek, közelebbről.

- No, de most aztán irány ebédelni, mert délután szárnypróba-edzés van, s ahhoz kell az energia! - folytatta.

Szeretettel nézett végig kíváncsi fiókáin s arra gondolt, amit a minap hallott a házban lakók egyikétől: a kíváncsiság viszi előre az emberiséget.

- No, ez a verebekre is igaz lehet! - állapította meg verébmama, miközben büszkén pillantott az éppen ebédelő- s kivételesen csendben lévő- fiókáira.