A KIS RÓKALÁNY

A KIS RÓKALÁNY.

A KIS RÓKALÁNY

Írta: BORKA MÁRIA ANNA

Túl, túl, messzi túl, az Óperenciás tengeren túl, még Hetedhét országon is túl, a Képzelet Birodalmában, dimbes-dombos tájon, fenyőerdő közepében van a híres, nevezetes Kucorgó Meseóvoda, sok kis állat jár oda. Vidáman telnek a délelőttök, amíg szüleik értük jönnek, labdáznak, fogócskáznak, bújócskáznak, homokból cifra várakat építenek.

Nicsak, nicsak! Mit látok? Egy kis róka ül magányosan, fejét lehajtva az égig érő fenyő alatti kerti padon.

– Szia! – hallja a vidám köszönést, felnéz és fehér-fekete, foltos nyuszit lát maga előtt. – Szia, rókalány! Ma jöttem először óvodába. Te miért ülsz itt? Miért nem játszol a többiekkel?

– Szia, nyuszika! Nem szeretek velük játszani.

– Miért?

– Igazából, ők nem szeretnek velem játszani.

– Miért?

– Mert szürke vagyok, azt mondják. Szerintük a rókák nem szürkék, hanem vörös színűek. Lehet, hogy igazuk van.

– Lehet, majd megkérdezem Apukámat. Ő tudja, ő nagyon okos, ő mindent tud. És, ha más színű lennél, akkor játszanának veled?

– Talán… talán igen.

– Én fehér szeretnék lenni!

– Kicsit fehér vagy. Kicsit.

– De, én teljesen fehér szeretnék lenni! Tudok is, ha akarok!

– Tényleg?

– Igen!

– Hogyan?

– Becsukom a szemem és azt képzelem, hogy fehér vagyok.

– És sikerül?

– Igen! Fehér leszek, tiszta hófehér.

– Most ugye nem képzeled, mert kicsit, még fekete foltos vagy, igaz egy kicsit, már fehér is vagy.

– Ha azt képzelem, hogy fehér vagyok, akkor fehér vagyok. Érted?

– Hát… igen.

– Te is ki akarod próbálni?

– Igen!

– Csukd be a szemed, jó erősen, és képzeld azt, hogy… milyen színű szeretnél lenni?

– Kék, világoskék!

– Képzeld, hogy világoskék színű a bundád! Ennyi az egész.

– Jó, becsukom a szemem, és képzelem, hogy világoskék színű a bundám. Kinyithatom már a szemem?

– Nyisd! Sikerült?

– Nem tudom. Szerinted?

– Ha akarod, én világoskéknek látlak. Akarod?

– Akarom!

– Jó. Úgy látom, hogy sikerült, világoskék lettél. Lehetnél világosabb kék is, de, ha neked így tetszik, akkor nekem mindegy.

– Igazad van, lehetnék. Nem baj, majd legközelebb világosabbat képzelek.

Ezen aztán jót nevettek. Vidámságukat meghallották a többiek, és kíváncsian gyűltek köréjük. Amikor elmesélték a történetüket, ők is velük mulattak. Megfogadták, hogy ezután, együtt játszanak és nem törődnek azzal, hogy kinek milyen színű a bundája. Ettől kezdve a kis rókalány is boldogan játszott a társaival, és örömmel ment a Kucorgó Meseóvodába.