Kép forrása: pixabay.com
A kiscica vadászna.
Kiscica kergeti a verebet,
veréb kergeti a szeleket,
a szelek meg fújják a cica
felé az egeret. De nem látja
a kicsi cicus, mert kergeti azt a
verebet.
Az egérke ennek örül, nem látja a
őt a cirmos végül. Fog egy sajtot,
az örömtől, így majd elszédül. Fut
az egér a lyuk felé, így iramlik hazafelé.
Várja már őt a családja, büszke rá apja,
anyja, és mátkája.
Eközben, a kerítésen túl, ugyan mi történik?
A verebecske megmenekül. Elrepül ő is haza.
Nem éri őt el, a cirmos haramia.
A macska hoppon is maradna. Éhen meg végképp.
De gazdája hazaér. Kap tejet és tápot, így e napon a
vadászatról, csak álmodhatott.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Kovács Evuska Társszerző, költő, blogger
10 éves voltam amikor egy belső hatásra írni kezdtem. Az akkori magyartanáromon kívül senkinek se engedtem elolvasni a gyerekkori alkotásaimat, amik később a fiókom mélyére költöztek. A többi gyerekkel ellentétben én nem a televíziót néztem vagy a többiekkel játszottam, hanem írtam, olvastam és a könyvekben gyönyörködtem. Fontos számomra az írás, olvasás, és a könyvek társasága. Hiszen az egyik legjobb...