A kisegér és az erdő elveszett színei

A kisegér és az erdő elveszett színei.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő, amelynek közepén állt egy nagy fa. A fában volt egy nagy üreg, ahol Berci a kisegér lakott Egérpapával, Egérmamával és a testvéreivel. Berci nagyon kíváncsi volt, minden reggel körbeszaladta az erdőt, hogy megnézze rendben van-e minden. Történt egy reggel, hogy kilépve az odúból Bercinek nem kellett messze mennie, rögtön észrevette, hogy valami rossz dolog történt az erdőben. A fák, a virágok és minden olyan szürke volt, mint ő maga.

Ijedten futott vissza, megrázta Egérpapát, de olyan mélyen aludt, hogy nem tudta őt felkelteni. Tanácstalanul szaladt ki újra az odújuk elé és nézte a végtelen szürkeséget.

– Hova tűntek a színek? – kérdezte fennhangon Berci.

Heidi a rókalány éppen arra járt, és megállt a kisegér mellett.

– Szia, Berci, mi történt az erdővel? Nézd, én is teljesen szürke lettem – mondta Heidi a saját bundájára bökve.

– Valaki elvitte a színeket, elmegyek megkeresni.

– Veled megyek – suttogta Heidi.

Elindult Berci, a kisegér és Heidi a rókalány, hogy megkeressék az erdő színeit. Ahogy mentek, mendegéltek összetalálkoztak a mókussal, aki keservesen sírdogált a fa tövében.

– Miért sírsz? – kérdezte Heidi a mókust.

– Hogyne sírnék, nézz csak rám. Odalett a csodaszép színem.

– Ne aggódj – mondta Berci –, Heidivel megyünk és visszaszerezzük a színeket.

A mókus szipogva sok sikert kívánt a rókalánynak és az egérfiúnak, majd felszaladt a fára.  Berci és Heidi tovább indultak, és a rétre érve észrevettek egy vándort, aki a folyó felé tartott. Léptei nyomán minden szürkévé változott.

– Megtaláltuk – suttogta Berci izgatottan –, miatta szürke az egész erdő.

– Mit tegyünk? – érdeklődött Heidi.

– Utána megyünk és visszakérjük a színeket.

Szaladtak a vándor után. Közelebb érve meglátták, hogy egy hatalmas zsákot cipel a hátán és a zsák száján kikandikál valami kékség.

– Nézd, Heidi – suttogta Berci –, a zsákba zárta a színeket.

A vándor letelepedett egy fa mellé, kalapját a szemébe húzta.

– Most kell megkaparintanunk a zsákot – mondta Berci.

Odaszaladtak a zsákhoz, de az olyan hatalmas volt, hogy meg sem bírták mozdítani. A vándor felébred a mozgolódásra és olyan gyorsan termett a zsák szájánál, hogy Bercinek és Heidinek nem volt ideje elbújni. Ijedten álltak a vándor előtt.

– El akarjátok lopni a zsákomat? – kérdezte félelmetes mély hangján.

– Mi csak a színeket szeretnénk visszakapni – válaszolt Berci megszeppenve.

– Azt nem adhatom vissza – mondta a vándor. – Az én hazám szürke, színtelen és rossz kedvem lesz tőle, a színektől pedig felvidulok, ezért viszem őket magammal – mondta, majd visszahúzta kalapját a szemére és már horkolt is.

Berci és Heidi bánatosan arrébb kullogtak, nem tudták mit tehetnének, hogy visszakapja az erdő a színeit. Heidi egyszer csak nagyot ugrott.

– Várj meg itt, Berci, tartsd szemmel a vándort, nehogy elmenjen, amíg vissza nem jövök

Berci bólintott, kíváncsian várta, hogy mit eszelt ki az okos rókalány.

Hamarosan visszatért, szájában egy ismeretlen tárggyal.

– Mi ez, Heidi? – érdeklődött Berci. Soha nem látott még ilyen fura dolgot, valamiféle hangszer lehet, gondolta. El sem tudta képzelni, hogy segíthet nekik visszaszerezni a színeket.

– Ez egy kaleidoszkóp, nézz csak bele és forgasd meg az elejét – mondta Heidi.

Berci a szeméhez emelte és még a száját is elfelejtette becsukni. Csodálatos színek és formák táncoltak a szeme előtt.

Heidi orrával megböködte a vándor kalapját.

– Mi van már megint? – kérdezte morcosan a vándor. Felült, kalapját hátrabillentve várta, hogy miért zavarták meg ismételten az álmát.

Berci a vándor elé ejtette a kaleidoszkópot.

– Elhoztuk neked a színeket ebbe a távcsőbe zárva – mondta Heidi halkan. – Bármikor láthatod, és bárhová magaddal viheted.

A vándor belenézett és örömében akkorát kurjantott, hogy Berci és Heidi ijedtükben beiramodtak a fa mögé. A vándor megköszönte az ajándékot, fejébe nyomta a kalapját és elindult.

Heidi és Berci ott maradtak a hatalmas zsákkal, amiben a színek lapultak.

A rókalány a zsák száján levő madzagot kezdte húzni, a kisegér is belekapaszkodott és addig húzták, amíg ki nem oldódott a zsák szája. Kiömlöttek belőle a színek, beterítették a rétet, az erdőt.  Heidi is visszakapta a színét, kék rókalány lett belőle. Boldogan futottak vissza a színpompás erdőbe.

Ha a zsák szája ki nem nyílt volna, az én mesém is tovább tartott volna.