A kisegér és a pillangó

A kisegér és a pillangó.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. Ebben a kerek erdőben lakott a kisegér a szüleivel. A fa odvában takaros házikójuk volt, kényelmesen elfért benne a sok egérgyerek. Egyfolytában zsibongtak, szerettek játszani a fák között, állandó nevetésüktől volt hangos volt a zöldellő erdő. Berci, a legkisebb egérgyerek egy nagy, barna fa tövében üldögélt.
– Miért nem játszol a többiekkel Berci? – kérdezte őt Egérmama.
– Figyelem az erdőt – válaszolta az apró egérke vidáman.
Egérmama megsimogatta Berci okos kis buksiját, majd elindult a rakoncátlan testvérei után.
Egérpapa odatelepedett Berci mellé.
– Láttál valami érdekeset?
– Tegnap figyeltem egy csúnya zöld hernyót, de ma sehol sem találom – mondta szomorúan a kisegér. – Képzeld, amerre csak ment, mindent megevett.
Egérpapa elmosolyodott, majd egy hosszúkás levélre hasonlító dologra mutatott.
– Nézd Berci, ott van a kis hernyó, bebábozódott. Az életében nagy változás jön. Azért evett meg mindent, ami az útjába került, hogy fejlődni tudjon. Abban a burokban most szépen átalakul.
Berci értetlenül nézett Egérpapára.
– Mi lesz belőle?
– Majd meglátod. Mit szólsz, ha minden nap kiülünk ide, és megnézzük mivé lesz a kis hernyó?
Berci boldogan bólogatott, majd Egérpapa unszolására elszaladt játszani a többiekkel.
Egérpapa és Berci minden nap, reggel és este kimentek, kiültek a fa alá és nézték a kis bábot a fán. Amikor napok múlva sem történt semmi, Berci szomorú lett.
– Légy türelmes! – intette őt Egérpapa.
Berci türelmes volt, többet játszott a testvéreivel, csak reggelente, amikor világoskékre változott az ég és hófehér bárányfelhők úsztak rajta, akkor szaladt ki megnézni a kis bábot. A vörös rókakölykök ott ugrándoztak Berci körül.

– Mit lesel Berci? – kérdezték vidáman.

– A pillangómat – jelentette ki a kisegér büszkén.

A rókagyerekek nézték, nézték a hatalmas zöld lombkoronát, de egy árva lepkét sem láttak ott. Nevetgélve hagyták ott Bercit a fa alatt, aki ügyet sem vetett a tudatlan kölykökre. Elindult az erdőbe, megkeresni a barátait. Útközben egy barna fészekre lett figyelmes, amelyet még Egérpapával láttak valamelyik délután. Berci leült a virágos rétre, az illatozó fehér margaréták, lila zsályák és sárga réti boglárkák közé. Észrevette, hogy a fészek szélén egy apró, szürke madárka billegett, gyorsan felugrott és ahogy a lába bírta, rohant haza segítségért.

– Egérpapa, gyere gyorsan! – kiabált kifulladva a kisegér.

–Mi történt Berci, tán ég az erdő? – kérdezte Egérmama, éppen akkor, amikor Egérpapa lépett be az odúba.

– Segítened kell! Gyere! A kismadarak bajban vannak!

Egérpapa nem késlekedett, Berci nyomában szaladva, hamar odaértek a madárfészekhez. A kisegér tanácstalanul vakargatta a fejét. 

– Láttam, ahogy kizuhant a fészekből – mondta kétségbeesetten Berci.

Egérpapa figyelte a fészket egy darabig, majd megpaskolta a kisegér buksiját.

– Nem történt baj, Berci. Nézd csak! – Mutatott Egérpapa a fa körül bizonytalanul repkedő madarakra. – Most hagyták el a fiókák először a fészket, most tanulnak repülni.

Berci és Egérpapa lehuppantak egy piros kalapos gomba árnyékába és onnan figyelték egy darabig a madarakat.

Másnap reggel Berci kiszaladt a fához, hogy meglesse a pillangót, amikor azonban felpillantott, valami furát vett észre. Egy darabig figyelte, hogy nem képzelődik-e, majd beszaladt megkeresni Egérpapát.
– Gyere gyorsan! – mondta izgatottan. – Valami történik a kis hernyónkkal.
Egérpapa szaladt Berci után. A báb színe megváltozott, átlátszóvá vált. Egérpapa hosszasan vizsgálta, majd mosolyogva Berci felé fordult.
– Hamarosan csoda történik – suttogta.
Berci izgatottan toporgott, szemét nem vette le egy pillanatra sem a bábról. Egyszer csak megrepedt az átlátszó burok és lustán kinyújtózott belőle egy csodálatos égszínkék lepke, amelynek szárnyán fehér pöttyök díszelegtek. Széttárta szárnyait, majd vidám táncot járva körberepkedte Bercit és Egérpapát. A kis egérgyerek boldogan ugrándozott.
– Egérpapa, tényleg csoda történt! Gyönyörű pillangó lett a kis hernyóból.

– Szia, Berci – köszöntötte őt a kis pillangó. – Köszönöm, hogy a társam voltál a fejlődésem alatt. Jó volt a bezártságban, minden nap egy kedves hangot hallani.

– Van kedved bejárni velem az erdőt? – kérdezte a kisegér a pillangótól, miközben kérlelőn nézett Egérpapára, aki csupán némán bólintott.

Berci és a kis pillangó ettől a naptól elválaszthatatlanok lettek, együtt járták az erdőt. A kisegér mindenkinek bemutatta új barátját.