A kisegér és a vakond

https://gabicsabi.hu
Berci a kisegér, a kerek erdő közepén lakott Egérmamával és Egérpapával. Kíváncsi kisegér volt Berci, ezért minden reggel ébredés után bejárta az erdőt, körbejárta a szomszédokat, mindenhova bekukkantott, mindenkitől megkérdezte, hogy szolgál az egészs...

Kép forrása: pixabay

Berci a kisegér, a kerek erdő közepén lakott Egérmamával és Egérpapával. Kíváncsi kisegér volt Berci, ezért minden reggel ébredés után bejárta az erdőt, körbejárta a szomszédokat, mindenhova bekukkantott, mindenkitől megkérdezte, hogy szolgál az egészsége. Megállt a rókalyuknál, hogy elhívja magával Heidit, a rókalányt.

– Csókolom Rókamama, Heidi velem jöhet?

– Szia, Berci, Heidi nincs itthon, a nagymamájához ment.

Berci szomorúan bandukolt tovább. Együtt sokkal szórakoztatóbb lett volna bejárni az erdőt. Ahogy ment mendegélt az erdőben érdekes földkupacokat vett észre.

– Vajon mi lehet? – tanakodott a kisegér magában, gondosan kikerülve a sötétbarna földhalmokat.

Hazaérve egyenesen Egérpapához szaladt, hogy elmesélje, mit látott az erdőben. Egérpapa megsimogatta a kisegér kobakját, majd leültette őt maga mellé.

– A földkupacok Vakond Béla útját mutatják. Ő a föld alatt lakik, amikor közlekedik ilyen földkupacokat hagy maga után, erős lábaival kiássa a földet, a fejével pedig felfelé böködi azt.

– Veszélyes? – kérdezte megszeppenve Berci.

– Kicsoda? Vakond Béla? – nevetett Egérpapa. – Mivel nem vagy lárva, sem giliszta, így rád nem veszélyes. Nagyon barátságos.

Berci elköszönt Egérpapától és elhatározta, hogy megkeresi a Vakondot. A kisegér annyira belemerült a gondolataiba, hogy észre sem vette, hogy kiszaladt a mezőre. Rémülten hasalt le a magas fűben és az eget kémlelte. Eszébe jutottak Egérmama szavai. – Mindig maradj az erdőben Berci, a mezőn ezernyi veszély leselkedik rád. A ragadozó madarak elől pedig bújj el.

Berci hirtelen vijjogást hallott a mező felett, és hamarosan megpillantotta a hatalmas madarat, aki egyenesen felé tartott. A kisegér látta a madár karmait, reszketve húzta össze magát a fűben és várta, hogy a madár lecsapjon. Hirtelen megnyílt a föld, és a kisegér zuhanni kezdett a sötétségbe. Riadtan igyekezett körbenézni, de a sötétben semmit sem látott, csak motoszkálást halott maga mellett. Köhögve, prüszkölve porolta le magáról a földet.

– Majdnem pórul jártál – dörmögte egy mély hang.

A lyuk felett Heidi, a rókalány feje jelent meg.

– Berci, jól vagy? – kérdezte aggódva. – Épp a nagyitól jöttem, amikor megláttam, hogy eltűnsz a föld színéről

Heidi kihúzta Bercit a lyukból, majd utánuk megjelent egy fényes fekete szőrű állat.

– Köszönöm, hogy megmentett – mondta Berci.

– Vakond Béla szolgálatodra, de máskor jobban ügyelj, merre jársz, mert nem tudok mindenütt ott lenni – mondta a vakond és visszaereszkedett a földbe, csinos kis kupacok kísértek útját.

Heidi a rókalány visszakísérte Bercit az erdő biztonságot adó fái közé.

Ha Berci sorsa másképp alakult volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Gyurkovics Anikó, amatőr író

Ezt a mesét írta: Gyurkovics Anikó amatőr író

1998-ban kezdtem írni, de akkor csak a fióknak írtam. 2020 év elején egy kreatív írótanfolyamnak köszönhetően kihúztam a fiókot és újra írni kezdtem. Többféle zsánerben képviseltetem magam, főképp novellákat írok, a mesék világa magába szippantott és elvarázsolt.