A kiskirályfi, a királylány, a sárkány és a szivárvány


http://mocorgohaz.hu/

A kiskirályfi forgatta a szemét,
gondolkodott, hogy lesz majd így ebéd,
a szülei a kastélyt is elkártyázták,
az ország népét sajnos bizony átrázták....
lelépett a szakácsnő, a komornyik,
a többi szolgát elvitte a torokgyík...
 
Olvasta hát most a...

Kép forrása: freepik.com

A kiskirályfi forgatta a szemét,

gondolkodott, hogy lesz majd így ebéd,

a szülei a kastélyt is elkártyázták,

az ország népét sajnos bizony átrázták....

lelépett a szakácsnő, a komornyik,

a többi szolgát elvitte a torokgyík...

 

Olvasta hát most a hirdetéseket,

dolgozni kell, tovább így ez nem mehet.

A gyomra korgott, hű kutyája mormogott,

kelletlenül rágcsálta a collstokot.

Úgy tűnik, hogy világgá kell futnia,

mert pénzhez kéne valahogyan jutnia.

 

A hirdetőben sok mindenkit kerestek,

de királyfira éppen nem volt kereslet.

Felhúzta hát a sarkantyús csizmáját,

rácsatolta ebére a pórázát.

 

Zsebre rakta a maradék aranyat

és nyugat felé vette most a kanyarat,

nem tudta ő, merre visz az útja,

ment, amerre korgó hasa húzta.

 

A kerekerdő sarkához érve

látta, hogy egy papír ki van téve:

"Legyen hős Ön minálunk!

Nem sok mindent kívánunk:

oldjon meg két próbát

és elrendezzük a sorsát!

Kap kosztot, kvártélyt, étkezési utalványt,

ha megcsinálja az egy plusz egy mutatványt!

Szeretettel várja Önt Királyunk

a negyedik fától jobbra

(vigyázzon! alatta lakik egy kobra!)

szóval Királyunk várja Önt,

keresse XIII., Rettenetes Ödönt."

 

Egy életem, egy halálom,

én a próbákat ki-,

a sárkányt ki nem állom!

Gondolta szegényem,

s ment tovább az erdőben serényen.

 

A negyedik fa felé erősen leste,

hogy tényleg ott van-e az említett beste,

de az nem volt jelen,

úgyhogy mehetett tovább egyenesen.

 

Mendegélt tovább még 20 métert,

és már meg is látta,

hogy újabb kétszáz lépés után

ott a király vára.

 

A vár tetején jó nagy neon-felirat:

Jó helyen jársz, nálunk van a feladat!

Apróbetűvel meg az volt írva:

Ha nem szeretnél hamar távozni sírva,

mielőtt belépnél, kössed fel a gatyád,

idézzed fel utoljára, mit tanított atyád!

 

A kiskirályfi ezt olvasva néhányat még hümmögött,

aztán elszánta magát,

arra gondolt, jó lenne végre megtömni a hasát.

 

Ha mégis olyan nehéz lenne a küldetés,

megszökik majd az éj leple alatt,

s magával csempészik néhány ezüstkanalat.

Döntött tehát, s meghúzta a zsinórt....

 

A kapu nyílt és egy rekedt hang kiszólt:

Na, megérkezett a következő lovag.

majd te is jól itthagyod a fogad.

A szíves invitálásra ezek után

beléptek,

a királyfi sajnálta, hogy

nincs most nála beléndek.

 

A folyosón, a lépcsőn félhomály honolt,

araszolva mentek, senki nem loholt.

A hangok után ment a királyfi, s a kutya,

sötét volt, keresték, hol a kastély ura.

Végülis meglelték az ominózus termet,

és a király színe előtt végre megjelentek.

 

Meresztette a szemét rendesen a királyfi,

hogy ki kicsoda lehet, próbált ráhibázni.

Voltak ott kedves és nemkedves emberek,

szárnyas malacok, gonosz boszorkák,

tündérek, szerzetek.

 

Kicsit felcsillant a szeme, mikor meglátta

a király mellett azt a kislányt a pöttyös ruhában.

Fején korona, hajában masni

nagyon szép kislány volt, meg kell hagyni.

 

- Uram, királyom, én most jelentkezek,

a jutalomért jöttem, adjon reá kezet!

- Bátor vagy fiam, nekem ez tetszik!

Mert kéred, hát feladom neked a leckét.

Akkor halljad az első próbát!

- s a király itt megköszörülte a torkát.

 

- Nincsen nálunk ezer éve szivárvány,

Emiatt sír minden nap a királylány.

Készítsél hát szivárványt, de nagyot

Ha megvan, a fél jutalmat kapod.

 

- Uram, királyom, menni fog a feladat!

Bocsásd rendelkezésemre az egyik faladat.

Aztán kell még rántotthús és pogácsa...

ja! és szükség van egy nagyobb kristálypohárra.

 

Egyet tapsolt a király, s indultak a szolgák,

amiket kért, mind a fiú elé hordták.

Az egész udvar hang nélkül, kíváncsian várta

hogyan változik szivárvánnyá a pogácsa.

 

A pogácsából persze sosem lesz szivárvány,

de ezt csak a királyfi tudta, meg a kicsi királylány.

Ő a masnija mögül mosolyogva nézte,

ahogy a királyfi s a kutya jóllaktak végre.

 

A királyfi mivel jó nevelést kapott,

megtörölte a száját és csak aztán utasítgatott:

hagyják üresen a terem egyik falát

a szembefalnak meg tárják szélesre az ablakát.

 

Amikor ez megvolt, ömlött a fény a terembe

a nap pompásan sütött egyenesen be

a királyfi ekkor fogta a poharat, …..

a fény útjába tette….

És az tovább haladt.

Odavetült szemben a falra

és szivárványszínekben jelent meg rajta.

 

Ámult-bámult mindenki, aki ott volt

a meglepetéstől a király is felmordult.

A királylány kacagott, fülig ért a szája

végre teljesült az egyetlen vágya!

Tapsolni kezdett az udvar népe,

a király titokban a szemét törölgette.

Boldog volt, hogy lánya óhaja teljesült

(s hogy nem lesz már hiszti,

annak meg még jobban örült…).

 

De minden örömnek egyszer vége lészen,

a két próbából még csak az első van készen…

a király szóra emelkedett újra:

- Gratulálok, fiam, most jöhet a második próba.

Csapjunk bele ismét a lecsóba!

 

Van nálunk egy sárkány. Elég nagy a baja.

A fejétől a talpáig belepte a ragya.

Vakarózik szegény, üvöltözik folyton.

Majd megsüketültünk tőle,

így van, ahogy mondom.

 

Látta már a gyógyszerésze, orvosa,

Vajákosok, Füvesasszonyok sora

Mindhiába, nem gyógyította meg senki,

Nem tudják megmondani, mit kellene tenni.

 

Jelenleg lent van, a pincébe zárva

Az hangszigetelt, nem jön fel a lárma.

Igen ám, de ott a farkával addig csapkodott,

Míg lenyomta a főkapcsolót is legott.

 

Az egész házban nincs áram

sehol

Palotámban azóta fél- vagy egészhomály honol

Leolvadt a fagyasztó, a klíma nem működik,

Internet nélkül maradtunk, ez is nagyon dühít.

 

Nem látom a meccset a tv-ben,

nincs melegszendvics soha,

Tarthatatlan a helyzet!

Oldjad meg hát, nosza!

 

Törte a fejét a királyfi, mi legyen,

kimaradt neki a sárkányzati egyetem…

a végére azért csak arra jutott,

megvizsgálja azt a szegény, de veszélyes állatot.

 

Persze kicsit félt is, csapkodós a sárkány,

ha fejbetalálja, hát ő sem lesz túl szép látvány….

De a szeme sarkából ránézett a királylányra,

s egy percen belül készenállt az új próbára.

 

Kért egy elemlámpát, lement a pincébe,

közben hallotta, hogy ordít a kastély réme.

A vasajtó elé állt, kopogott s beszélni kezdett:

- Helló sárkány, neked is boldog keddet!

jó szándékkal jöttem, hátha segíthetek,

neked se jó itt lent, megöli a lelked.

 

Bemennék én hozzád, ugye megengeded?

Találjuk ki ketten, mi lehet teveled.

A sárkány egy fokkal halkabb bőgésre váltott,

igazából ő is segítségre vágyott.

 

- Figyelj, sárkány! Hogyha bemehetek,

küldj nekem most egyértelmű jelet!

Koppants az ajtón hármat, s máris nyitom a zárat!

 

Fülelt a királyfi kint,

a sárkány meg bent

az idő csigalassan ment….

Eltelt talán még egy perc is, azután

a sárkány végre koppantott az ajtaján.

A királyfi nyitotta a zárat,

és biztos ami biztos,

imát is mormolt, párat.

 

Eljött a pillanat, szembenéztek….

A sárkány szemében fájdalom, temérdek….

- Viszket a bőröm, tiszta pötty vagyok…

hiába vakarom, hiába csapkodok…

akárki is vagy, kérlek, segíts rajtam!

istenbizony nem volt előtte bennem gyilkos hajlam.

 

Nem tehetek róla, megöl ez a viszketés

ez az élet itt a pincében meg szintén kevés…

- Hogy kezdődött, emlékszel? - szólt közbe a királyfi.

A sárkány gondolkodott, közben a fülét vakarta

bár igazából szerencsétlen inkább a hátát akarta…

 

- Kint voltam a mezőn, a felhőket kergettem

dalolásztam, ugráltam féktelen jókedvemben,

s akkor sajnos egy bárányfelhőt véletlen lenyeltem.

Másnap már vakarózva ébredtem,

pöttyös bőrrel, ebben a szégyenben…

Most meg látod, mi van…

segíts, ha tudsz, kérlek.

Hű barátod leszek, ameddig csak élek.

 

A királyfi nagyon-nagyon gondolkodott,

bevillant egy mondat, amit egyszer elkapott.

Kutyaharapást szőrivel?… akkor pöttyre pöttyöt…

vesztenivaló nincs, mondta a sárkánynak is, amit most kiötlött:

 

- Sárkány, szerintem te bárányfelhős lettél.

Allergiás volt rád a felhő, amit jól lenyeltél.

Ha alkalmazzuk a pöttyre pötty elvet,

ide most gyógyszerként a Túró Rudi kellhet.

 

Felcsillant a sárkány szeme, megörült a hírnek

az injekciótól félt volna, de ez így most tetszett.

- Na, akkor most hogy ezt így kitaláltuk,

rendeljünk egy kamionnal ide a házhoz.

Előbb azonban kérlek, engedj oda be engem,

hogy a főkapcsolót felnyomhassam

s legyen végre újra áram az épületben.

A sárkány arrébb lépett, a fiú fordított a kapcsolón

lőn világosság újra, s tapsvihar a folyosón.

- Gyere velem, felmegyünk a királyhoz

elmeséljük, hogy jutottunk a megoldáshoz.

Rendeltetünk neked azonnal Túró Rudit

- olyat, mint te, piros pöttyöset, igazit.

 

A sárkány szája immár mosolyra görbült,

követte a fiút felfelé,

boldogan járultak a király elé.

 

A király már várta, örült, hogy újra világos a vára,

hogy mégsem veszett meg a kedvenc házi sárkánya,

hogy nézhet újra tévét, működik a klíma

háznépének végetért egy rossz időszak kínja.

 

Megérkezett a Túró Rudi,

a sárkány eszegetni kezdte,

életében ennyire nem vágyott gyógyszerre.

s ahogy a pöttyösök bekerültek a gyomorba sorban,

kívülről pont annyi pöttye eltűnt nyomban ….

 

Szépen lassan a sárkány bőre letisztult,

a kiütések eltűntek,

de azért úgy döntöttek, megelőzés céllal

napi 5 pöttyöst még leküldhet.

 

A kiskirályfi megkapta minden jutalmát,

kosztot, kvártélyt, étkezési utalványt,

a királylány mosolyát,

egy sárkány barátot,

egy új, teljes és kedves, szerető családot.

Máig is boldogan él, mert nem meghalt.

StB., amatőr író/blogger/meseíró

Kamaszkorom óta írok. Igazi introvertálthoz méltóan kezdetben csak magamnak, aztán barátoknak, és a bíztatások hatására 2017 óta facebook-oldalamon osztom meg a verseimet, meséimet.


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a versről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!