A kislány, aki legyőzte a félelmét

A kislány, aki legyőzte a félelmét.

A kislány, aki legyőzte a félelmét 

Mici egy szőke, hosszú hajú, kék szemű kislány. Júniusban lett 4 éves. Nagyon büszke volt arra, hogy ő már ilyen nagy lány. Akivel csak találkozott, annak elmesélte, hogy ő már bizony nem három éves többé és szeptemberben már középső csoportos lesz az oviban.  

Mici egy meleg nyári délutánon hazafelé tartott a játszótérről anyukájával. A közelgő tengerparti nyaralásukról beszélgettek, amikor a kislánynak hirtelen földbegyökerezett a lába.  

• Mi történt Micus?- kérdezte tőle kedvesen az anyukája, miközben leguggolt a kislány mellé. De Mici csendben maradt. Némán mutatott maga elé kicsi kis ujjával.  
• Á, már mindent értek.- sóhajtott nagyot az édesanyja.  

A távolból egy kutya közeledett feléjük. Mici rettegett a szőrös, négylábú állatoktól, különösen a kutyák rémisztették meg.  

Anya felvette az ölébe a kislányt. Közben a fekete-fehér pöttyös kutya már a közelükbe ért. Mici elpityeredett.  

• Ne sírj kicsim!- vigasztalta anyukája. - Képzeld el, van egy szuper ötletem. Bízol bennem?- kérdezte gyermekét. Mici bólintott, de nem szólalt meg, csak szorosan ölelte édesanyja nyakát. - Tudod, hogy már négy éves nagy lány vagy igaz?- tette fel a következő kérdést a kétségbeesett kislánynak. Mici ismét bőlintással válaszolt. - Győzzük le ezt a félelmet együtt, jó?- és meg sem várva Mici válaszát, letette maga mellé szorosan a földre, de a kezét nem engedte el. Anya bátorítóan mosolygott, miközben ezt mondta remegő kislányának:- Te meg én mindent legyőzünk együtt! Ne félj!- súgta a szőke fürtök között megbúvó pici fülecskébe.  

Mici az anyukájában bízott a legjobban. Ösztönösen tudta, hogy édesanyja mindig csak jót akar neki. De most annyira félt, mint előtte még soha. Suttogva megszólalt végre: - Anya, mit fogunk most csinálni? 

• Megkérdezzük a kutyus gazdiját, hogy szabad- e megsimogatnunk. Mindig engedélyt kell kérni rá. Ha ő megengedi, akkor együtt fogjuk megsimítani a kutya hátát. Rendben lesz így?- kérdezte Micust.  
• Azt hiszem...- felelte bizonytalanul a kislány.  

Mikor a fekete-fehér kutya melléjük ért, a gazdája hangosan szólt neki: . Gerda, csak óvatosan ott a kislány mellett, fel ne lökd! 

• Épp titeket várunk!- üdvözölte őket Mici édesanyja. - Gyönyörű kutyád van!- mondta a fiatal, sportosan öltözött lánynak.  
• Köszönöm szépen! Gerda imádja a gyerekeket! Van kedved megsimogatni?- nézett rá Micire mosolyogva.  

Micus anyukájára nézett bizonytalanul.  

• Valójában épp ezt szerettük volna kérni. Tudod, a kislányom fél a kutyáktól.  
• De már négy éves nagy lány vagyok- vágott közbe Mici- és szeretném legyőzni a félelmemet! 
• Milyen édes kislány vagy!- simogatta meg szőke haját a kutyát sétáltató lány. - Gerda, gyere, ülj ide szépen!- hívta oda a kutyát.  

Mici egyik kezével édesanyja kezét szorongatta, a másikat pedig nagyon lassan, óvatosan a kutya hátára helyezte.  

• Milyen puha szőre van.- suttogta alig hallhatóan. Majd elkezdte simogatni Gerda hátát.  
• A kutyus hálásan nézett a kislányra. Imádta, ha gyerekek szeretgették őt az utcán. Ez a kislány pedig különösen tetszett neki.  

Mikor Mici  befejezte Gerda simogatását, mosolyogva nézett anyukájára: - Megcsináltam! Nem is volt ijesztő és már egyáltalán nem is félek a kutyáktól. A kutyák cukik! Olyan puha a szőre, mint egy plüss macinak.  

Így történt, hogy a négy éves lány legyőzte a félelmét. Ha te is félsz valamitől, ne félj szembenézni vele! Csak kérd a szüleid, hogy segítsenek neked és egymás kezét fogja bármilyen félelmedtől megszabadulhattok együtt!