Légy te a kivétel!

Légy te a kivétel!.

Légy te a kivétel! 

Történetünk valahol az 1990-es években játszódik. A nyírfák városában élt egy család. Az anyuka egyedül nevelte a gyerekeket. Szerényen éltek, de szeretetben. Egy napon azonban az egyik gyerek így tért haza az iskolából: 

• Anya! Én is akarok mobiltelefont kapni. Ha a nővéremnek van, nekem miért nem lehet?- vonta kérdőre a kisfiú az anyukáját.  
• Kincsem, te még csak 9 éves vagy, a nővéred pedig már 15. Neked semmi szükséged még telefonra. Én viszlek téged az iskolába, én is megyek érted. Délután is együtt vagyunk, akkor minek neked telefon? 
• Mert mindenkinek van, csak nekem nincs.  
• Légy te a kivétel!- mosolyogott anyukája kedvesen, ám szemeiben a szomorúság bújkált.  - A nővéred sok időt tölt már távol tőlünk, azért van telefonja, hogy ha bármi történik vele el tudjon engem érni bármikor.  
• Értem én...- válaszolta lehangoltan a kisfiú.  

Élték tovább megszokott életüket, anyukájuk rengeteget dolgozott, hogy mindent meg tudjon teremteni a gyermekeinek. De amikor otthon volt velük, akkor minden szabad percét azzal töltötte, hogy a gyermekeinek szép emlékeket szerezzen. Sokat játszottak együtt, süteményt sütöttek, rajzoltak. A nagy lányával rengeteget beszélgetett, próbált neki segíteni eligazodni a fiatal felnőttek világában. Egy madárcsicsergős szép reggelen a lány állt anyja elé egy kéréssel: 

• Anya, szükségem lenne 5000 forintra.- mondta.  
• Mire neked ennyi pénz? - kérdezte meglepődve édesanyja.  
• A csajokkal kirándulni akarunk menni és mindenki ennyi pénzt fog vinni magával. - jött is a válasz.  
• Sajnálom szívem, de én nem tudok ennyi pénzt adni neked. Fizetés még arrébb van és addig is élni kell valamiből, ráadásul a testvéred is kirándulni megy az osztállyal jövő héten.  
• De anyu, mindenki ennyit fog vinni.  
• Légy te a kivétel!- válaszolta neki is mosolyogva anyukája. - Hidd el, nem olyan rossz dolog ám különbözni a többiektől néha. Nem akarsz egyedi lenni? 
• Hát nem!- érkezett a goromba válasz a lányától.  

Pár hét múlva anya szomorúan ült az étkező asztalnál egy délután, amikor a gyerekek hazaérkeztek a sportpályáról. Nagyon ritkán látták szomorúnak édesanyjukat, ezért váratlanul érte őket a helyzet.  

• Mi a baj?- fogták meg egyszerre a kezét és letelepedtek mellé.  
• Tudjátok, néha nagyon egyedül érzem magam. Most sem szeretnélek titeket terhelni a gondjaimmal.- emelte rájuk tekintetét.  
• Anya, nekünk bármit elmondhatsz, hisz csak mi vagyunk egymásnak!- mondta neki bölcsen a lánya.  
• A munkahelyemről van szó. Ki akarnak rúgni egy szintén egyedülálló anyukát, de ehhez mindannyiunk egyöntetű szavazatára szükség van. Én ezt egyszerűen nem tudom megtenni.- tört ki a sírás az anyukából.  
• Hát, akkor légy te a kivétel!- ölelte át a kisfiú édesanyja nyakát. - Te mindig azt mondod nekünk, hogy ne féljünk különbözni a többiektől. Akkor te miért félsz? 

Anyjuk nagy levegőt vett, mosolyra húzódott a szája és így szólt:  

• Igazad van! Ha én nem viselkedem úgy, ahogy azt nektek tanítom, akkor hogy várjam el tőletek is ugyanezt? Szembe fogok menni mindenkivel! 

Másnap a gyerekek együtt érkeztek haza az iskolákból, mert anyának megbeszélése volt a munkahelyén.  

• Na, hogy ment?- kérdezte a lánya.  
• Remek hírem van nektek! Gyertek, üljetek ide mellém a kanapéra. Ma felálltam és közöltem, hogy nem vagyok hajlandó keresztül gázolni valakin csak azért, mert mindenki más ezt várja tőlem.  
• És mi volt erre a válasz?- kérdezte kisfia kiváncsian.  
• Előléptettek!!!! El tudjátok képzelni? A főnökömnek annyira tetszett, hogy én nem akarok beállni a sorba, hogy felajánlott egy magasabb pozíciót a cégen belül! 
• Ez fantasztikus! - ugráltak a gyerekek örömükben! 
• Arra kérlek titeket,-kezdte édesanyjuk- hogy soha, semmilyen körülmények között ne szégyelljétek azt, akik vagytok és ne féljetek különbözni másoktól! A jók végül mindig elnyerik a jutalmukat! 

Ez az édesanya mindent feláldozott a gyermekeiért. Szerette őket, gondjukat viselte. Néha nehéz volt számukra az élet, de végül a gyerekek is megértették, hogy anyukájuk mindig a legjobbat akarta nekik és amit tudott, mindent megtett azért, hogy boldog gyerekkoruk lehessen. Ma már ők is felnőtt emberek saját családdal, de egy valamit ők is tovább adnak a saját gyerekeiknek. Hogy legyenet ők a kivétel!