Jázmin balesete

Jázmin balesete.

Jázmin balesete

Boldogságfalván járt általános iskolába Jázmin, aki már nagyon várta, hogy vége legyen az idei tanévnek. Jövőre már negyedikes lesz. Már számolta vissza a napokat a vakáció kezdetééig.
 Egy májusi napon Jázmin a barátnőjével, Dalmával kergetőzött az iskola udvarán. Dalma épp azzal a fiúval cukkolta Jázmint, aki titokban tetszett neki. A két lány vihorászva futkározott, amikor egyszer csak Jázmin rálépett a saját kikötődött cipőfűzőjére és hatalmasat esett. A tanár nénije is épp látta az esetet, ő volt a felügyelő a szünetben az udvaron. 
    -    Nagyon megütötted magad?- kérdezte.
Jázmin hangosan zokogott és csak a fejével bólintott, hogy igen. A tanár néni Dalma segítségével elkísérte Jázmint az iskolai ápolóhoz. Nagyon fájt a keze és mozgatni sem nagyon tudta, ezért felhívták az anyukáját, hogy jöjjön érte és vigye el a kórházba. 
    -    Hogy vagy életem?- kérdezte az anyukája, mikor megérkezett érte az iskolába. 
    -    Olyan jó, hogy itt vagy anya!- ölelte át szorosan édesanyja nyakát Jázmin. - Nagyon fáj a karom.- mondta sírva a kislány. 
  Anyukája megköszönte az iskolai dolgozóknak a segítségét és már vitte is a baleseti osztályra kislányát. Elég sokat kellett várakozniuk a kórház folyosóján, mire végre behívták őket. 
    -    Elég csúnya esés lehetett.- állapította meg a doktornő. - Most készítünk egy röntgen felvételt, amin megnézzük, hogy eltört-e a csontod. 
Jázmin még soha nem volt a balesetin. Eddig megúszta mindig kisebb karcolásokkal, ám most elkezdett aggódni. 
    -    Anya, én nem akarok gipszet kapni. - mondta szomorú szemekkel. 
    -    Ne aggódj kincsem! Ha eltört a csont a karodban, akkor kénytelen leszel elviselni ezt a kellemetlenséget. Az a szerencséd, hogy jobb kezes vagy és ez a baleset a bal karoddal történt. Így legalább tudsz írni. 
    -    Ajjjj....és még ez is. A tanulás alól sem bújhatok ki. - háborodott fel Jázmin. 
Amikor kész lett a röntgen eredménye az orvos ismét behívta őket. 
    -    Bizony ez törés. - közölte a tényt. - De ne aggódj kislány, hamar lekerül a gipsz róla, megígérem. 
Ezután begipszelték Jázmin bal karját. 
    -    Amikor visszajössz, hogy levegyük ezt a most még szép, hófehér gipszet, szeretném, ha addigra sok-sok rajzzal és üzenettel lenne tele, amit a barátaid firkálnak rá.- mondta kedvesen a doktornő. 
Minden úgy történt, ahogy azt az orvos megjósolta. Két hét múlva már le is került a gipsz Jázmin karjáról. Addig a barátai csupa klassz dolgot írtak és rajzoltak rá. 
    -    Minden jó, ha a vége jó.- állapította meg Jázmin, amikor kijöttek a kórházból már gipsz nélkül. 
    -    Azért jobb lesz, ha vigyázol, ha nem akarod a nyári szünetet tetőtől talpig gipszben tölteni.- kacagott az anyukája és magához ölelte kislányát.
Elérkezett a suli utolsó napja a vakáció előtt. Jázmin és Dalma ismét az udvaron kergetőztek nevetve, de Jázmin most nagyon odafigyelt rá, hogy még véletlenül se kötődjön ki a cipőfűzője. A nap végén boldogan köszöntek el egymástól a gyerekek és megfogadták, hogy sok időt fognak együtt tölteni a nyári szünetben.