Zsolti egyiptomi kalandjai 3. rész

Zsolti egyiptomi kalandjai 3. rész.

Elérkezett a várva várt nap. Vagy inkább éjjel. Mert Zsoltinak és családjának éjjel 2 órakor útra kellett kelniük, hogy a kis busszal és a többi turistával együtt elinduljanak felfedezni a piramisokat. 
Álmosan bámult ki Zsolti a busz ablakán, aztán hosszú órákra elnyomta az álom. 
Mire felébredt, már hét ágra sütött a nap Kairó felett. Leszálltak a buszról és első útjuk az Egyiptomi Múzeumba vezetett, ahová elkísérte őket egy idegenvezető is. 
A múzeum bejáratánál elkérték a fényképezőgépeket és a kamerákat. Ezeket nem volt szabad bevinni. 
Csodaszép régészeti leleteket láttak. Ókori vázákat, arany ékszereket, ruha darabokat. Régi pénzérméket és papiruszokat is megcsodálhattak ezen a különleges helyen.  Soha az életben nem láttak még 3000 éves tárgyakat, kincseket azelőtt. A múzeum fénypontja pedig az volt, amikor megpillantották Tutanhamon halotti maszkját. Még Zsolti szülei is csak történelem könyvekben láthatták az erről készült képeket. 
A múzeumon belül volt egy külön terem, ahol a múmiákat tekinthették meg. Elképesztő látványt nyújtott mindegyik. Az egyiknek még a hajfonatai is megmaradtak. Különös érzés vált úrrá Zsoltin, amikor a saját szemével is láthatta ezeket a dolgokat. 4 éves kora óta rajongott Egyiptomért és most végre itt van. Valóra vált az álma. 
Mire kijöttek a múzeumból már farkas éhesek voltak. Az egész csoport elment egy Nílusra néző étterembe ebédelni. Az épület külseje nem nyújtott valami bizalomgerjesztő látványt, de amint beléptek az ajtón a szájuk is tátva maradt a meglepetéstől. Gyönyörű belső térben találták magukat. Egy óriási lépcsősor vezetett fel az étterembe, ahol mindenki nagyon kedves volt. Volt ott minden, amit egy éhes pocak csak kívánhat. Halak, húsok, zöldségek, tészta félék, gyümölcsök és sütemények. Zsolti egy óriási tál spagettit evett, desszertnek pedig két gombóc vanília fagyit kért tejszínhabbal és színes cukorkákkal. 
Ebéd után visszasétáltak a buszhoz. A parkolóhoz közeledve Zsolti nevetve mutogatni kezdett:
    -    Nézzétek! Egy teve parkol a busz mellett. 
Igaza volt. A parkoló autók és buszok között nem volt ritka látvány a pihenő teve. 
Miután mindenki elfoglalta a helyét a buszon elindultak Gízába, a piramisokhoz. Zsolti mindig úgy képzelte el, hogy a piramisok a sivatag közepén állnak. De tévedett. Bizony az utazási katalógusok oldalain és az interneten  megtévesztőek a fotók, mert a piramisok a város mellett terülnek el. De ettől még nem lett kisebb a csodálkozásuk, amikor megérkeztek az ókori építmények lábaihoz. Olyan kicsik voltak a piramisok mellett, mintha csak apró hangyák lettek volna. Zsolti hangosan nevetve szaladt oda az egyik piramishoz és érintette meg a falát. 
    -    Anya! Én ezt komolyan alig hiszem el! Olyan boldog vagyok! Nézd, mekkora kövekből építették fel ezeket! Egyszerűen hihetetlen!
    -    Igen, szívem! Valóban óriásiak ezek a kövek. Szerintem soha nem fogjuk megtudni, hogy valójában hogyan is építették őket. 
Három nagy piramist láttak. Az egyik Kheopsz piramisa volt, a másik Khephréné, a harmadik pedig Mükerinosz sírhelye volt.  A piramis mezőn ezen kívül több kisebb piramist lehetett látni. 
El ne feledkezzünk a Nagy Szfinxről sem. A Szfinx a Föld egyik legnagyobb és egyben legrégebbi szobra. Oroszlán teste és ember feje van.
Zsoltiék még levegőt venni is elfelejtettek, amikor végre közelről is megcsodálhatták. 
Rengeteg fényképet készítettek. Zsolti tudta, hogy ezeket a képeket nagy becsben fogja tartani és már alig várta, hogy megmutathassa őket az iskolában a barátainak. 
Késő délután volt már mire újra buszra szálltak és elindultak visszafelé a hosszú útra Hurghadába. 
Zsoltinak körülbelül tíz percbe telt, mire teljesen mély álomba zuhant. 
Szülei mosolyogva nézték, ahogy az izzadságcseppek gördültek le álmában is boldog arcán. 
    -    Igazán jó ötlet volt, hogy elhoztuk őt ide. 
    -    Remélem soha nem felejti el ezt az utat velünk.- Mondta az anyukája és gyengéd puszit nyomott a homlokára. 
Tartsatok velünk ha szeretnétek tudni, milyen különös helyre mentek Zsoltiék az utolsó előtti Napon Egyiptomban.