A törött váza / mese hazugságról és lelkiismeretfurdalásról/

A törött váza / mese hazugságról és lelkiismeretfurdalásról/.

Anya egyszer csak nagy csörömpölést hallott a nappali felől. Épp a konyhában sütötte a palancsitát, amikor pohártörésre emlékeztető hang ütötte meg a fülét. Elindult hát a nappali irányába.  

• Esküszöm nem én voltam!- mondta Balázs kipirult arccal, miközben egy törött váza darabjait próbálta összeilleszteni.  
• Valóban?- nézett rá kérdőn az anyukája.  
• Tényleg!- mondta a kisfiú. - Az úgy volt,-folytatta- hogy a Panna beugrott az ablakon, és épp a vázára esett. 

Panna a vörös cica volt, aki már 5 éve élt a családdal és eddig még soha nem okozott semmilyen galibát.  

• Hát jó, én hiszek neked.- mondta az anyukája. - Kérlek ne nyúlj semmihez, hozom a seprűt és a lapátot, feltakarítom ezt a rumlit.  

Miközben elkezdte összesöpörni a váza darabjait, egy hatalmas könnycsepp gördült le Balázs anyukájának az arcán.  

• Mi a baj?- kérdezte Balázs.  
• Tudod, kisfiam, ez a váza a nagyié volt. Gyerekkorom óta mindig a polcon volt a szüleim házában. Mióta ők elmentek, ez nagyon kedves emlék volt számomra. De semmi baj, túl leszek rajta. - törölte le arcáról a könnyeket.  

Balázs rettenetesen érezte magát. Valójában nem a macska ugrott be az ablakon, hanem ő verte le a vázát a polcról. Szörnyű lelkiismeretfurdalása lett, amikor látta, hogy mennyire elszomorítja a törött váza az anyukáját.  

Körülbelül fél óra múlva odasomfordált az anyukájához.  

• Anyu, átmehetek a Bencéhez játszani? 
• Ha megígéred, hogy vacsorára hazaérsz, akkor igen, persze, menj csak kicsim.  
• Köszi!- mondta Balázs és gyorsan eltűnt.  

Futva érkezett meg a helyi kis ajándékbolt elé, ahol Marika néni épp átfordította a nyitva táblát a “zárva” oldalára.  

• Marika néni, tessék várni kérem szépen még pár percet!- vette könyörgőre Balázs a dolgot.  
• Mi ilyen sürgős bogaram?- kérdezte a néni kedvesen.  
• Tetszik tudni nagy galibát okoztam otthon. Eltörtem egy vázát, ami fontos volt anyukámnak és a macskára fogtam. Hazudtam neki és nagyon bánt a dolog. Van egy kis pénzem, még húsvétról maradt és szeretnék neki venni egy másik vázát. - mondta elcsukló hangon a kisfiú.  
• Nagyon kedves tőled!- válaszolta a néni. - De hazudni csúnya dolog.  
• Tudom.- mondta Balázs szégyenében lehajtott fejjel.  

Az eladó segített neki egy szép fehér vázát választani, amit kék virágok diszítettek. Egészen hasonlított arra, amit eltört. A boltban szépen becsomagolták.  

Balázs a pulóvere alá rejtette az ajándékot, amíg besurrant a szobájába. Ott vacsora időig bátorságot gyűjtött, hogy bevallja bűnét. Közben apa is hazaért a munkahelyéről. 

• Asztalhoz!- kiabált anya az étkezőből. - Kész a vacsora! 

Mikor mindhárman leültek az asztalhoz Balázs megköszörülte a torkát és belekezdett a mondandójába: 

• Szeretnék mondani valamit! Tartozom egy bocsánatkéréssel. Én törtem el ma a vázát. Nagyon sajnálom! Igazán! Én nem tudtam, hogy neked ilyen sokat jelent az a váza, ezért fogtam rá Pannára a dolgot. De amikor láttam, hogy milyen szomorú vagy, akkor rögtön tudtam, hogy hibát követtem el. Nem mondtam el rögtön, hogy hazudtam, mert szerettelek volna meglepni helyette valamivel. Vettem neked egy vázát a pénzemből. Marika néni segített választani. Remélem tetszik és kérlek ne haragudj rám!- mondta könnyes szemekkel Balázs.  

Szülei tágra nyílt szemekkel hallgatták kisfiúk beismerő mondatait.  

• Gyere ide te pupák!- szólt neki az anyukája. - Nagyon büszke vagyok rád! A váza gyönyörű és mindig arra fog emlékeztetni engem, hogy milyen őszinte kisfiunk van! Nagyon szeretlek és nem haragszom.- ölelte át édesanyja. 
• Mindig tudd fiam,-szólalt meg végre az apukája is- hogy velünk mindig őszinte lehetsz, mindig mindent elmondhatsz és együtt megoldunk mindent! 
• Rendben!- mosolyodott el Balázs is.  

Mindannyian összeölelkeztek és elfogyasztották a fenséges vacsorát. Attól a naptól kezdve Balázs soha többet nem hazudott szüleinek. Tudta, hogy örökké megbízhat bennük.