Négylábú családtag

Négylábú családtag.

Négylábú családtag 

Egy erdő melletti faluban, ott is az utolsó utcában él Alex és Barbi szüleivel. Alex 9 éves iskolás fiú, Barbi 5 éves nagycsoportos lány. A két gyerek nagyon régóta szeretne már egy négylábú kedvencet otthonra, de eddig nem engedték a szüleik. Azonban egy este vacsora közben újra nyaggatni kezdék szüleiket. 

• Légysziiii, anya, apa! Olyan jó volna egy szőrös kiskutya nekünk is!- vette könyörgőre a dolgot Barbi.  
• Én úgy gondolom, hogy már elég nagy vagyok ahhoz, hogy felelősségteljes gazdija legyek egy kutyának!- csatlakozott kis húgához Alex is.  
• Az igazság az, - kezdte a mondandóját anya- hogy átbeszéltük a dolgot apával. Pár napja döntöttük el, hogy örökbe fogunk fogadni egy kutyust a menhelyről. 

A gyerekek felpattantak az asztaltól és körbepuszilgatták szüleiket. Boldogságuk határtalan volt.  

• Nagyon köszönjük! Megígérem, hogy mindenben a segítségetekre leszek!- mondta Alex komolyan.  

Péntek délután mindenki hamar végzett az oviban, a suliban és a munkahelyen is. A kis család boldogan ült be az autóba és hajtottak el egy közeli kis városban található menhelyre. Apa már telefonon előre szólt az ott dolgozóknak, hogy érkezni fognak és nagyon szeretnének egy négylábú családtaggal hazamenni.  

Elszomorító volt, hogy mennyi kutyus nézett rájuk reményteli szemekkel, hogy talán éppen őket választják és viszik haza meleg otthonukba.  

• Látjátok, kincseim? Ezért kell jól meggondolni, hogy mikor dönt úgy az ember, hogy kutyát visz haza. Sokan meggondolatlanul vásárolnak kutyát, aztán nincs elég idejük rá és türelmük hozzá, aztán itt kötnek ki. Sajnos örökké nem tudnak róluk itt sem gondoskodni.  
• Ez tényleg nagyon szomorú anyukám!- ölelte át anyja lábát Barbi.  

Miközben a kenelek között sétáltak, Alex felfigyelt egy kis szőrgombócra az egyik sarokban.  

• Hello kis haver!- szólította meg a kutyát.  

A kutya épp hogy csak rá pillantott a kisfiúra máris felpattant a sarokból és vad farkcsóválásba kezdett.  

• Nézzétek! Milyen aranyos! Olyan, mintha nevetne!- kiáltott családja után Alex, akik már arrébb jártak.  
• De cuki!- vigyorgott Barbi boldogan.  
• Te mit gondolsz?- nézett anya kérdőn apára.  
• Aranyos. Nem egy vadállat az biztos.- vigyorgott apa.  

Döntés született. A szőrgombóc kutyust választották. Miután megbeszéltek mindent a menhely dolgozóival és a szükséges papírokat is elintézték a szülők, mindannyian beültek az autóba a vidáman csaholó kutyussal.  

• Mi lesz a neve?- kérdezte anya a gyerekeket. - És nem szeretném, ha vita lenne belőle.  
• Szerintem legyen Gombóc!- javasolta a kisfiú.  
• Gombóc!!!Ez tetszik!!!- csapta össze kezét boldogan Barbi.  
• Hát ez gyorsan ment.- lepődött meg apa azon, hogy a gyerekek civakodás nélkül megegyeztek. 

Hazafelé menet megálltak a boltnál, ahol kis kedvenceknek lehetett beszerezni különböző dolgokat. Vásároltak fekhelyet Gombócnak, etető és itató tálat, hámot és pórázt a sétákhoz és egy fésűt is beszereztek, hogy szépen tudják tartani a kutya szőrét.  

Mikor hazaértek, a kiskutya felfedező körútra indult a házban. Mindent alaposan körbeszagolt, mindenhová bekukkantott. A gyerekek megmutatták neki a szobájukat is. Nagyon boldogok voltak. - Gyerekek! - kiabált anya utánuk. - Családi kupaktanács! 

Mind körbeülték az étkező asztalt.  

• Meg kell beszélnünk, hogy kinek mi lesz a feladata Gombóccal kapcsolatban. Rendben?- kérdezte apa.  
• Én adok neki enni!- kiáltotta Barbi.  
• Én vállalom a reggeli sétát.- javasolta anya.  
• Én ügyelek mindig a friss vízre és este én viszem ki egy rövidebb sétára.- mondta apa.  
• Én pedig,- folytatta a sort Alex- suli után minden délután sétálok és játszom vele. Ő lesz a legjobb barátom!- mondta elégedetten Alex.  
• Rendben, akkor mindent megbeszéltünk! Emlékeztetnék mindenkit, hogy séta közben mindig fel kell szedni a földről, amit Gombóc kipottyant a fenekén. Érthető voltam?- kérdezte anya. 
•  - Persze, hiszen ez is hozzátartozik az állattartáshoz.- bólintott Alex.  

Aznap este mindenki boldogan tért nyugovóra. Gombóc vidáman csóválta a farkát, mikor este mindenki megsimogatta és jó éjszakát kívántak neki. Érezte, hogy itt jól fognak bánni vele, szeretni fogják és kellőképpen fognak róla gondoskodni. Gombóc a szíve mélyén érezte, hogy igazi otthonra lelt. Igazi családtag lett ő is.