Zsolti egyiptomi kalandjai 4. rész

Zsolti egyiptomi kalandjai 4. rész.

A tegnapi nap Zsolti életének legszebb napja volt. Elutaztak a piramisokhoz. Gyönyörű látványban volt részük, de nagyon elfáradtak. Hosszú volt az utazás.
Ma elég későn ébredtek fel, majdnem lecsúsztak a reggeliről is az étteremben. 
Miután megtömték a hasukat , visszatértek a szobájukba, hogy felkészüljenek az aznapi kirándulásra. Délben indultak a hotelből egy kikötőbe. Hajós kirándulásra mentek. Egész nap a Vörös tengeren fognak hajókázni.
Zsolti nagyon izgatott volt, eddig még csak egyszer ült sétahajón, amikor a Balaton mellett nyaraltak. De ez más lesz. 
    -    Szerintetek én is vezethetem majd a hajót?- kérdezte Zsolti a szüleitől. 
    -    Erre sajnos nem tudjuk a választ, de megígérjük neked, hogy teszünk majd egy próbát a hajós kapitánynál. 
    -    Rendben! - Zsolti meg volt elégedve a válasszal és titkon remélte, hogy a kapitány lesz olyan kedves és megengedi, hogy ha csak egy pillanatra is, de megfoghassa a hajó kormányát. 
Megérkeztek a kikötőbe, ahol egy csodaszép emeletes fehér hajó várta őket. Tulip- ez volt a hajó neve, kék festékkel írták fel a hajó elejére. 
Zsolti vigyorogva nézett fel a vízi jármű tetejére. - Oda menjünk fel, ott szeretnék ülni!
Szüleinek nem volt ellenvetése. Felszálltak a hajóra, üdvözölték a legénységet és a kapitányt. 
Zsolti csillogó szemekkel bámulta a kapitány sapkáját, aki azt mondta neki angolul, hogy ha szeretné, később felpróbálhatja a sapkáját. A kisfiú úszott a boldogságban. 
Mindenki elfoglalta a helyét a kényelmes hajón. Puha ülések voltak, napozó rész is ki volt alakítva, ahol mindenki kényelmesen le tudott feküdni a törülközőjére. 
Már a szállodában jól bekenték magukat naptejjel. Napszemüveget és kalapot is tettek a fejükre, hogy óvják magukat az erős naptól. Rettentő hőség volt, mire kifutott a hajó a kikötőből. 
Zsolti a hajó tetejéről integetett a kikötőben lévő embereknek. Mindenki mosolygott rá, tetszett nekik ez a bátor kisfiú. 
Szép lassan eltávolodtak a parttól. A gyönyörű kék tenger kristálytiszta vize elvarázsolt mindenkit. Zsolti összebarátkozott egy 9 éves magyar kisfiúval, aki a szüleivel és a 14 éves nővérével nyaralt Egyiptomban. Nagyon örült, hogy végre akadt játszótársa is. A szülei pedig a többi felnőttel beszélgettek. 
Egyszer csak oda kiáltott a kapitány, hogy várja Zsoltit és Újdonsült barátját a kormánynál. A fiúk egy pillanat alatt a kapitány mellett voltak. Felváltva felpróbálhatták a kapitány sapkáját és azt is megengedte nekik, hogy vezessék a hajót az ő segítségével. Zsolti anyukája csinált is egy videót is a nagy eseményről.
    -    Ha ezt a nagyi meglátja, ki fog ugrani a bőréből!- mondta nevetve Zsoltinak. 
Pár perc múlva a hajó leállt. Bárki beugorhatott a vízbe, eljött az ideje annak, hogy felfedezzék a víz alatti világot. 
Zsoltiék már a szálloda mellett is felszíni búvárkodtak, de ami itt fogadta őket az egészen varázslatos volt. Lebegtek a víz felszínén, miközben fejüket bedugták a vízbe és ezer meg ezer színes halat láttak. Alattuk a mélyben búvárok úsztak. Gyönyörű korallokat csodálhattak meg a vízben. 
Úszkáltak, nagyokat nevettek, Zsolti pedig kis barátjával beugrott a vízbe a hajóról. Igazán jól érezték magukat. 
Miközben ők ilyen jól szórakoztak, a hajó legénysége egy szál damillal fogta ki a tengerből a halakat, amiket a hajó konyháján ebédre készített el nekik a szakács. Mielőtt a konyhába kerültek volna a halak mindeki megnézhette őket közelről is. Az egyik halnak nagy, recés fogai voltak. Ilyet még sosem láttak azelőtt. 
Ínycsikladó ételek készültek, hozzá a hűtőládából jéghideg üdítőt ittak. 
Ebéd után egy lakatlan sziget felé vették az útjukat. 
A hajó kikötött a sziget közelében és mindenkinek ki kellett úsznia a partra. Aki nem volt biztos úszó az sem süllyedhetett el a vízben, ennek ellenére voltak, akik magukra öltötték a mentőmellényt és úgy vágtak neki a rövid távnak. 
Egy fiatalember a hajó legénységéből felajánlotta nekik, hogy mindenki tegye a fényképezőgépét egy vödörbe, ő pedig kiúszik vele a partra, ott pedig mindenki tud szép fényképeket készíteni erről a különös helyről. 
Fehér homok várta őket a szigeten. Elképesztő látványt nyújtottak a kék tengeren ringatózó hajók a közelben. 
Zsolti sétált egyet a szüleivel és fürödtek a tengerben, majd vissza úsztak a hajóig. 
    -    Kisfiam, úgy érzem ma hamar el fogunk aludni este. 
    -    Dehogy apa, én egyáltalán nem vagyok fáradt!- mondta Zsolti felhőtlen jó kedvvel. Nagyon élvezte ezt a napot. 
A hajó mellett még mindenki kedvére úszkálhatott egy ideig, majd elindultak vissza a kikötőbe. Csodaszép volt, ahogy a Nap lebukott a tenger alá vérvörösre festve a kék eget. A kikötőben Zsolti búcsút vett kis barátjától, mert nekik egy másik hotelben volt a szállásuk. 
Kellemesen elfáradva tértek vissza a hotelbe, ahol az étteremben megvacsoráztak. Apa aznap este egy Superman-es polot vett fel és nagyon tetszett a pincéreknek. Aznap este mindenki Supermannek hívta őt és ez nagyon büszkévé tette Zsoltit, hogy az ő apukáját egy szuper hőshöz hasonlítják. 
Vacsora után visszatértek a szobába, hogy tv nézés közben elnyomja őket az álom. 
Ha szeretnéd tudni, hogy milyen programot terveztek Zsoltiék az utolsó napra hazautazásuk előtt, akkor tartsatok velünk legközelebb is!