A kobold

A kobold.

Egy tavaszi kora reggel

virágot locsoltam jó kedvvel

látom, az egyik tulipánból

kilóg valami a szirmokból,

néztem mi lehet ez a csoda

mi bújtatott a tulipánba?

Egy hegyes fülű, manócska

huncutul nevetgélő, aprócska,

kis Kobold félve nézett rám,

csengő lógott a sapkáján,

nagy, hegyes orra piroslott

csodálkozott, hogy ott vagyok,

ahogy én ott tűnődtem,

mint a kámfor tűnt előlem,

keresgéltem, szólongattam,

csak kutyám hangját hallottam,

bementem meginni a teám

a bögrémen a Kobold nyomát

fedeztem fel, a sáros ujja

belelógott a teámba,

úgy tettem, mintha nem zavarna

a teámat kortyolgatva

vártam mikor bukkan elő

bizalmába befogad ő?

Nem kellett sokáig várnom

az apró, csibészes manóm

Döme hátán lovagolva

ugrottak be a konyhába,

sütit és friss tejet hoztam

ettek belőle boldogan,

az udvaron szaladgáltak,

szavát értették egymásnak.

Ha esett, vagy a szél fújt

a két kis huncut összebújt,

futásnak eredtek, táncoltak,

együtt vidáman játszottak.

Egyszer csak nyoma veszett,

a kis Koboldunk tovább lépett,

nem marad sehol sem sokáig

titkukat ők fel nem fedik.