A kőleves


http://mocorgohaz.hu/
  • 2022.
    júl
  • 09

Magyar népmese átirat.
 
Háborúból hazafelé,éhezett a katona.
Bárhová is kopogtatott, enni nem kapott soha.
Bejárta az egész falut, adnának-e alamizsnát.
De mit kapott nem fedezte szegény vacsoráját.
 
El is határozta gyorsan, felkapva egy nag...

Kép forrása: Pixabay

Magyar népmese átirat.
 
Háborúból hazafelé,éhezett a katona.
Bárhová is kopogtatott, enni nem kapott soha.
Bejárta az egész falut, adnának-e alamizsnát.
De mit kapott nem fedezte szegény vacsoráját.
 
El is határozta gyorsan, felkapva egy nagy követ.
Főzök ebből levest én! Keresek olyan helyet
Első falu első házán kopogott a katona.
Gondolta, hogy itt lesz kőből mindjárt finom vacsora.
 
Öregasszony nyitott ajtót. Köszöntötte a legény.
Alamizsnát jöttem kérni bár nem vagyok én szegény.
Vizet, s lábost tud-é adni? Főzni valót hoztam ám.
Finomabbnál finomabb kővel teli a tarisznyám.
 
Ámult-bámult a vénasszony. Kőből főzni lehet-e?
Ha megtanul bizonyára gazdag lesz az élete.
Gyere-gyere invitálta. Mutasd hogyan csinálod.
Mindent adok mi kell hozzá, ahogy te csak kívánod.
 
Lábost, vizet hozzon kend, tegye fel a tűz fölé.
Mikor a víz már rotyogott, kavicsot dobott belé.
Kevergette,kevergette. Az öregasszony meg csak leste.
Finom leves lesz majd ebből, mire leszáll az este.
 
Kóstolgatta,kóstolgatta. Csettintgetett nagyokat.
Egy kanál zsír kéne belé, ha a háznál az akad.
Hogyne lelkem akad az itt. Van kint a kis kamrában.
Ha kell bele egy csipet só is, mondjad nekem csak bátran.
 
Csipet  só is,s egy kis krumpli édesíti a követ.
Ha hozna bele, ha már megy, a kamrából jövet.
Serény asszony lótott-futott. Hozott mindent, amit kért.
A vidám obsitos az apróságért jó vacsorát ígért.
 
Mondja hősünk:-nagyon finom, szinte kész is.
Valami tán, egy kis kolbász kéne bele mégis.
Hozom-hozom mondá szüle, s szinte suhan.
Ahogy titkos kamrájába a kolbászért rohan.
 
Kész is lett a kőleves. Jól laktak tőle nagyon.
Gondolta az öregasszony, ez a kő egy vagyon.
Sokat ér az, sokat ér az kőből leves, nahát!
Sosem látott a vénasszony még ekkora csodát.
 
Add el nékem a csodakövet, kérlelte a legényt.
Szinte ráncigálta, nem engedte elmenni a szegényt.
Nohát legyen. nohát legyen, száz forint az ára.
Gazdag lett a szegény legény. Pedig eddig felkopott az álla.
Erdős Sándor, Meseíró, író, költő

Erdős Sándor hegyeshalmi lakos vagyok. Sok humoros gyerekverset, és mesét írok, de ez mellett felnőtteknek szánt írásaim is olvashatóak különböző on-line és nyomtatott magazinokban. Állandó szerzője vagyok az iskolákba eljuttatott népszerű sulimagazinoknak is. Négy gyermek, és három unoka gondol rám, remélem szeretettel. Tagja vagyok a Krúdy Gula irodalmi körnek, melynek többek között nagy kedvencem Csukás...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a versről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!