A kőleves

Regisztrálj vagy jelentkezz be, hogy elérhesd a hangosmese (mese felolvasás) funkciót!

Kép forrása: Pixabay

Magyar népmese átirat.

Háborúból hazafelé,éhezett a katona.

Bárhová is kopogtatott, enni nem kapott soha.

Bejárta az egész falut, adnának-e alamizsnát.

De mit kapott nem fedezte szegény vacsoráját.

El is határozta gyorsan, felkapva egy nagy követ.

Főzök ebből levest én! Keresek olyan helyet

Első falu első házán kopogott a katona.

Gondolta, hogy itt lesz kőből mindjárt finom vacsora.

Öregasszony nyitott ajtót. Köszöntötte a legény.

Alamizsnát jöttem kérni bár nem vagyok én szegény.

Vizet, s lábost tud-é adni? Főzni valót hoztam ám.

Finomabbnál finomabb kővel teli a tarisznyám.

Ámult-bámult a vénasszony. Kőből főzni lehet-e?

Ha megtanul bizonyára gazdag lesz az élete.

Gyere-gyere invitálta. Mutasd hogyan csinálod.

Mindent adok mi kell hozzá, ahogy te csak kívánod.

Lábost, vizet hozzon kend, tegye fel a tűz fölé.

Mikor a víz már rotyogott, kavicsot dobott belé.

Kevergette,kevergette. Az öregasszony meg csak leste.

Finom leves lesz majd ebből, mire leszáll az este.

Kóstolgatta,kóstolgatta. Csettintgetett nagyokat.

Egy kanál zsír kéne belé, ha a háznál az akad.

Hogyne lelkem akad az itt. Van kint a kis kamrában.

Ha kell bele egy csipet só is, mondjad nekem csak bátran.

Csipet só is,s egy kis krumpli édesíti a követ.

Ha hozna bele, ha már megy, a kamrából jövet.

Serény asszony lótott-futott. Hozott mindent, amit kért.

A vidám obsitos az apróságért jó vacsorát ígért.

Mondja hősünk:-nagyon finom, szinte kész is.

Valami tán, egy kis kolbász kéne bele mégis.

Hozom-hozom mondá szüle, s szinte suhan.

Ahogy titkos kamrájába a kolbászért rohan.

Kész is lett a kőleves. Jól laktak tőle nagyon.

Gondolta az öregasszony, ez a kő egy vagyon.

Sokat ér az, sokat ér az kőből leves, nahát!

Sosem látott a vénasszony még ekkora csodát.

Add el nékem a csodakövet, kérlelte a legényt.

Szinte ráncigálta, nem engedte elmenni a szegényt.

Nohát legyen. nohát legyen, száz forint az ára.

Gazdag lett a szegény legény. Pedig eddig felkopott az álla.

Ezt a mesét írta: Erdős Sándor Meseíró, író, költő

Erdős Sándor vagyok 1972-ben születtem Mosonmagyaróváron. Tanulmányaimat Budapesten folytattam, mint vegyész és tíz évig a fővárosban éltem, mielőtt szülővárosomba visszahívott a szívem. Nős vagyok 2 fiú és 2 lány édesapja, akik már kirepültek a családi fészekből és önálló életet élnek. Három unokával is megajándékoztak az elmúlt években. Az irodalom szeretete a családomból hozott örökség és nagyon fontos a számomra...

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!