Kép forrása: Despozitphotos
Zümmögés.
Szervusztok kisgyerekek
én vagyok a szúnyog.
Ma sem teszek egyebet
bőrötökbe szúrok.
Nem bántásból teszem én,
jobb dolgom is lenne.
Ellennénk mi kettecskén,
nevetve, viccelve.
Ám életem nem vidám,
csípnem kell hogy éljek.
Ilyen az én technikám
örülök a vérnek.
Igaz ez undorító
mégis van tartásom.
Tudom hogy ezt kívánja
a létfenntartásom.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
A tölgyerdei manók közül a legidősebb volt Morci. Nem véletlenül hívták így, hiszen mindig rosszkedvű, zsörtölődő volt. A manókkal még csak-csak próbált békességben élni, de az erdő többi lakóját nem szív...
Elolvasom
Nagyon meleg volt,s a kis fáncsi, ormányát a vízbe dugta, s a vizet ezen keresztül fújta. Úgy örült, olyan mosollyal fröcskölte a vizet,ami jó hideg, hogy így hűtötte magát! Aztán hívt...
Elolvasom
2. mese Én, Fincsi útnak indulok... Az apró pincsikutya az anyai alomból új családhoz kerül. Kalandjairól több mesében számol be. Az első mesében megismerkedett új gazdájával és a befogadó családdal. Sőt, m...
Elolvasom
A kerületi fiókkönyvtárban, a legvastagabb lexikonok polca alatt vájt egérlyukban öt szürke kisegér lakott. Igazán megfelelő lakás volt ez számukra, minden komforttal berendezve. A Nagy Állatlexikon kötetei szolg...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Erdős Sándor Meseíró, író, költő
Erdős Sándor vagyok 1972-ben születtem Mosonmagyaróváron. Tanulmányaimat Budapesten folytattam, mint vegyész és tíz évig a fővárosban éltem, mielőtt szülővárosomba visszahívott a szívem. Nős vagyok 2 fiú és 2 lány édesapja, akik már kirepültek a családi fészekből és önálló életet élnek. Három unokával is megajándékoztak az elmúlt években. Az irodalom szeretete a családomból hozott örökség és nagyon fontos a számomra...