A körhinta lovai_13. fejezet: Az újabb fondorlat.

13. Az újabb fondorlat

A három hintatulajdonos sem tétlenkedett, míg Noella távol volt. Elhívták Helén egyik jó cimboráját, Kengyelfi Kenézt, aki lószerszámkészítő és kereskedő volt Zablakán. Megbeszélték, hogy Kenézt is bevonják a vállalkozásukba. Az ő dolga lesz a falovak felszerszámozása és hintába állítása. Beosontak a raktárba, levették a lovakról a takaróponyvát, és ismertették Kenézzel a feladatot.

– Ezeket a szép falovakat külföldről hozattuk, de a szerszámozásukkal gondunk van. Így nem tudjuk őket a hintába befogni, ehhez kérjük a segítségedet – mondta Ábris, aki a szóvivő volt. Persze a teljes igazságot megtartották hármuknak.

– Nem lesz olcsó, amit kértek, de megoldható. Néhány nap alatt átalakítom a meglévő felszerelést, aztán indulhat a körhintátok.

Ezután Kenéz levette a „falovakon” levő kantárokat, zablákat, nyergeket, mindent, ami mozdítható volt rajtuk. Magában már egyfolytában azt számolta, hogy mennyit fog keresni ezeknek a lószerszámoknak az eladásán. Az újakat egyszerűbben, olcsóbban elő tudja állítani, hiszen csak falovak felszerszámozásához kellenek. Arra pedig ott van a műhelyében a sok kiselejtezett, régi, rossz felszerelés. Megállapodott a hintásokkal, kért néhány napot a munkára, na meg egy kis előleget. Aztán felpakolta a kocsijára, amit leszedett a lovakról, és elégedetten indult a város felé. A lovak újra a ponyva alá kerültek, a hintások pedig jókedvűen értékelték a történteket.

– Nem is baj, hogy túl erős lett a varázslat. Ezek a falovak biztosan nem fognak semmi galibát okozni. Mivel teljesen élethűek, remélhetőleg sokan fognak hozzánk jönni, megint jól fogunk keresni. A lényeg, hogy mindenki tartsa a száját! Ha kiderülne, hogy a lopott ménest még el is varázsoltuk, nagy bajunk lehet – ijesztett rá Ábris a kolléganőire.