Borz Bendi esete a banánfagyival

Borz Bendi esete a banánfagyival.

A márciusi napsugarak előcsalogatták váraikból a borzokat. A közeli parkban egyre több borzkölyök mutatta meg, hogy a téli hónapok alatt milyen sokat nőtt és ügyesedett. Velük tartottak a mezei nyulak, sünök is, előkerültek a labdák, ugrókötelek a közös játékhoz.

Borz Bendegúz, aki ma ünnepelte születésnapját szintén a parkba kívánkozott. De nem azért, hogy együtt játsszon a többi kölyökkel, hanem hogy eldicsekedjen az új piros rollerével.

A családi ebéd után – ami finom sült darázsfészek volt –, a szülei elengedték egy órácskára a parkba játszani. Lelkére kötötték, hogy legalább ma ne vesszen össze senkivel, és hogy vigyázzon magára, el ne essen. Bendi ugyanis veszekedős természetű volt, meg egy kicsit kétballábas is.

Természetesen mindent megígért a szüleinek és már indult is rollerezni. Ahogy megjelent, lett nagy csődület körülötte. Mindenki dicsérte az új járgányt, néhányan kérték, hadd próbálják ki egy körre.

– Mit képzeltek!? Ez csak az enyém, senkinek sem adom oda! – felelte gőgösen a borzfiú, aztán büszkén rótta a köröket a parkban. Társai lógó orral visszatértek a korábbi játékukhoz. Szerencsére hamar vigasztalódtak, olyan jó volt együtt játszani a friss tavaszi levegőn.

Bendi a tizedik kör után mérgesen látta, hogy elfogytak a csodálói.

– Na majd mutatok egy-két trükköt, hadd lássák, hogy már nem is vagyok olyan ügyetlen! – és egyik mellső mancsával elengedte a kormányt. A sikerén felbátorodva további mutatványon törte a fejét. Maga is meglepődött, hogy azok is elsőre sikerültek. Váltott mancsokkal fogta a kormányt, egy lábon állt, majd leguggolt. Néhány elismerő tapsot már kapott is a bokrok közül bámészkodó állatkáktól.

– Ezért valami jutalmat érdemlek! – fékezett a fagyiárus előtt.

Néhány fabatka lapult a nadrágzsebében, szerencsére pont annyi, mint egy gombóc fagyi ára. Már csak a választás volt nehéz, mivel Bendi az összes létező fagyit nagyon szerette. Most volt banános fagyi is, ami az illatával meggyőzte a borzfiút. De ne gondoljátok, hogy leült volna egy padra elnyalogatni a fagyiját! Nem, ő még több elismerésre vágyott, így a fagyival a jobb mellső mancsában már hajtotta is tovább a rollert. Egy darabig működött is a rollerezve fagyizás, aztán hirtelen egy kavicsra gurult a jármű. Ez pedig azzal járt, hogy Bendegúz elvesztette az egyensúlyát és egy hatalmasat esett fagyistól, rollerestől. Szerencsétlenségére ez pont ott történt, ahol a legtöbb kölyök játszott. A hatalmas csattanásra többen Bendihez szaladtak, voltak, akik kárörvendően kuncogtak. A többség azonban megsajnálta a borzfiút, akinek csupa banánfagyi lett a szép fényes szőre, a térdein pedig jókora vörös foltok éktelenkedtek.

Bendi nagyon szégyellte magát, hogy így látják a többiek, csak ült és sérült lábait próbálgatta. Ekkor lépett oda hozzá a szomszéd várban lakó ikerpár, Borz Bandi és Borz Boldi. Ők is szerettek volna korábban rollerezni, de Bendi nekik sem engedte.

– Gyere, Bandi segítsünk Bendinek hazajutni, még akkor is, ha olyan undokul viselkedett velünk!

Fölsegítették a sérültet, egyikük karon fogta, a másik a rollert emelte fel és tolta hazafelé.

– Szerencsére a rollered hibátlanul működik – nyugtatta Bandi Bendit.

– Ha akarod, nyugodtan kipróbálhatod – ajánlotta hálásan a sérült borz.

Így is lett, félúton cseréltek az ikrek, aki eddig rollerezett, mostantól Bendit támogatta.

Bendiék vára előtt már kint álltak a szülők és ijedten nézték a közeledő borzfiúkat.

A szülinapos kissé fájdalmas mosollyal nyugtatta meg a szüleit, hogy jól van és a roller is épségben hazaért, hála Bandinak és Boldinak.

A gyerekek barátságosan köszöntek el egymástól, Bendi pedig örömmel újságolta szüleinek, hogy lett két barátja, akikkel holnaptól már felváltva fognak rollerezni a parkban.