Nevenincs új neve

Nevenincs új neve.

Nevenincs új neve

Az Óperencián innen, de Gyöngyösváron túl volt egy Seholsincs nevű kis falu. Az itt lakó emberek szívesen kirándultak a közeli Nevenincs-erdőbe, ahol a gyönyörű látvány és a kristálytiszta levegő mellett gyógynövények sokasága nőtt szabadon. Főleg a nagymamák tudták, hogy milyen bajra melyik növényt kell begyűjteniük.

Az erdő lakóit, az állatokat nem zavarta a sok kiránduló, gyűjtögető ember. Azt viszont nem értették, hogy egy ilyen csodahelynek miért van ennyire semmitmondó neve, mint Nevenincs. Az erdő legöregebb és legbölcsebb lakója Gyöngyi néni, a gyöngybagoly volt. Az ő ötlete alapján pályázatot hirdettek az erdő állatainak, hogy találjanak ki valami jó nevet lakóhelyüknek. A növények nem tudtak részt venni a pályázaton, mivel nem tudtak beszélni és írni, mint az állatok. A legtöbb erdőlakó személyesen járult Gyöngyi nénihez az ötletével. De volt, aki egy száraz falevélre írta javaslatát és bedobta a bagolynéni postaládájába. Gyöngyi néninek két segítője is volt, akik begyűjtötték a leveleket vagy lejegyezték a szóbeli javaslatokat, egy sárgarigó és egy kakukk.

A leghangosabban a vaddisznók röfögték el ötletüket:

– Legyen ezentúl az erdőnk neve: Makkos-erdő!

Ezzel a szarvasok, őzek nem értettek egyet, nekik jobban tetszett volna a Selyem-erdő elnevezés.

Az énekesmadarak, miután tanácskoztak, a Füttyös-erdő nevet kapirgálták egy falevélre, amit a vörösbegy röptetett el Gyöngyi néni postaládájába.

A sünök a legjobb névnek a Vackor-erdő nevet tartották. Tudjátok, ez a vadkörte másik neve, ami a sünök fő csemegéje volt ősszel. A mókusoknak a Diós-erdő elnevezés tetszett volna. A rókák a Vörös-erdő nevet javasolták, mivel sok vörös színű állat él a Nevenincsben. Persze a sok apró rovarnak is volt véleménye, ők a Zümmögő-erdőt találták a legjobb névnek. Aztán ott voltak a csigák, egerek, vakondok, nekik az Árnyas-erdő tetszett a legjobban.

Gyöngyi néni nagy gondban volt, melyik nevet válasszák szeretett erdejüknek. Mindegyik javaslatban volt igazság, de azt is tudta, hogy ebből nagy sértődés, veszekedés lehet még. Hosszasan törte a fejét, tanácskozott segítőivel a gyöngybagoly, de hiába, nem tudtak dönteni.

– Kiszellőztetem a fejem egy kicsit, hátha attól okosabb leszek – röppent ki odújából a tisztás szélén álló tölgy egyik alsó ágára. A tisztáson virítottak a virágos növények, illatoztak a vadrózsák és a közeli hársak, meg az a néhány akác amelyik itt álldogált.

A bagoly gyönyörködött a látványban és nagyokat szippantott a fűszeres, illatos levegőből.

– Megvan! – csapott egyik szárnyával a homlokára Gyöngyi néni. – Ennyi csodás illat egyik erdőben sincs a környéken, legyen a mi erdőnk az Illatos-erdő!

Másnap a segítők, a sárgarigó és a kakukk szétkürtölték, hogy megvan az erdő új neve. Az állatok megegyeztek abban, hogy ennél jobb nevet senki sem találhatott volna ki lakhelyüknek. Büszkén újságolták mindenkinek, bármerre is vetődtek, hogy az ő otthonuk az Illatos-erdő.