Barion Pixel

Újra itthon a Kelep család


Hangos szárnysuhogással körözött Kelep Kázmér a tavaly itt hagyott fészek fölött. A rövid ellenőrző szemle után leereszkedett ismerős lakásába.
„Bizony lesz mit tennem, mire az én Gilicém megérkezik” – gondolta a gólya úrfi. Azzal neki is látott a fölö...

Kép forrása: mesterséges intelligencia által generált kép

Hangos szárnysuhogással körözött Kelep Kázmér a tavaly itt hagyott fészek fölött. A rövid ellenőrző szemle után leereszkedett ismerős lakásába.

„Bizony lesz mit tennem, mire az én Gilicém megérkezik” – gondolta a gólya úrfi. Azzal neki is látott a fölösleges levelek, szélfútta ágdarabok eltávolításának. Néhány járókelő mérgelődött, hogy honnan potyog a nyakukba a sok szemét. Mikor felnéztek a régi villanyoszlop tetejére, megpillantották a szorgoskodó gólyát. Mindjárt megenyhültek és egymásnak adták a faluban a jó hírt: „Megjött a gólyánk! Most már biztosan itt a tavasz.”

Kázmér a hosszas rendezkedés után megéhezett, ezért egy kis zsákmány után kellett néznie. Útja a közeli Locsi-patakhoz vezetett. Emlékezett rá, hogy a tiszta vizű patakban mennyi finom halacskát fogott a múlt nyáron. Na meg barátjára, Jeges Jeromosra is kíváncsi volt.

Az ereszkedő gólya elijesztette a patakban halászó fiatal jégmadarakat, gyorsan bemenekültek biztonságos fészkeikbe. Csak egy madár maradt nyugodtan a vízbe nyúló bodzaágon. Ő pedig Jeges Jeromos volt, a legidősebb és legbölcsebb jégmadár. Már messziről észrevette az érkező nagy madarat, és rögtön felismerte régi barátját. Hangos kelepeléssel és csipogással üdvözölték egymást a barátok.

– Hát kedves feleségedet, Gilicét hol hagytad, Kázmér? – tudakolta Jeromos.

– A barátnőivel még egy kicsit nyaralgat a tengerparton, de néhány nap múlva ő is itt lesz – felelte Kázmér. – Addig én felfrissítem a lakásunkat, ezt ígértem neki. – Hát a te családoddal mi újság? – kíváncsiskodott a gólya.

– A tavalyi hét fiókánk már önálló életet él, itt fészkelnek a közelben. Most öt szép tojásunk van, remélem ők is olyan szépek és ügyesek lesznek, mint a nagy testvéreik! – újságolta Jeromos.

Kelep Kázmér szívesen mesélt afrikai élményeiről Jeromosnak, akinek az ősei valaha Afrikából érkeztek ide a patakpartra, aztán úgy megtetszett nekik ez a hely, hogy itt is maradtak.

A két madár sikeresen halászott, tele beggyel repült vissza Kázmér a fészekbe, ahol tovább folytatta a takarítást. Ahogy sötétedni kezdett, a szárnya alá hajtotta fejét és elaludt a gólya.

Kora reggel az egyre élénkebb forgalom zaja ébresztette, meg az éhségtől kopogó szemei.

„Hiába, a takarításhoz is sok energia kell, akárcsak a hosszútávú repüléshez!” – gondolta, azzal már indult is a patakmenti rétre, ahol jó kis pocsolyák alakultak ki a múlt heti esőzés miatt.

Talált is mindenféle finomságot: bogarakat, gyíkot, jó kis ebihalakat. Megpillantva Jeromos barátját, a patakhoz röppent. Még néhány apró hallal toldotta meg a reggelijét, közben érdeklődve hallgatta a jégmadár csipogását.

Jeromos elújságolta, hogy a közeli kiserdő szélén rakott fészket egy békászó sas a párjával, akiktől egy kicsit tartanak a jégmadarak is.

– Jó lesz vigyáznotok, főleg, ha fiókáitok lesznek! – tanácsolta a jégmadár a gólyának.

Kázmér még sosem találkozott sassal, bár az idősebb gólyáktól hallott néhány rémtörténetet a fiókákat megtámadó ragadozó madárról.

A délelőtt ismét takarítással és az ágak igazgatásával tellett. Dél körül a távolból közeledő három gólyát pillantott meg Kázmér. Mindjárt felélénkült, hiszen az egyikükben felismerte Gilicét, a feleségét. Nagy örömmel köszöntötték egymást a gólyák hosszas kelepelés és nyaktekergetés kíséretében. Gilice elégedetten szemlélte meg a fészküket, nagy dicséretben részesítette a párját.

– Szép, szép… de még egy kis puha mohát, füvet kell hoznunk, hogy majd a kicsiknek kényelmesebb legyen a gyerekszobájuk.

Egy rövid pihenés után már együtt indultak vacsorázni a patak környékére. A finomságok elfogyasztása mellett gondjuk volt a fészekbélés begyűjtésére is. Pár nap alatt sikerült nekik igazi kényelmet kialakítani a fészkükben.

Egy héttel Gilice érkezése után Kázmér örömmel újságolta Jeromosnak, hogy négy szép, egészséges tojással gyarapodott a családjuk. Ezért többször kell majd erre jönnie, hiszen párja mostanában nem hagyhatja magukra a kicsiket. Főleg, hogy a békászó sasok is erre portyáznak.

Így aztán Kázmér reggelente elindult az élelembeszerző körútjára, Gilice pedig a tojásokat melengette. Az egyik nap hangos és ijedt kelepeléssel fogadta a visszatérő párját a gólyamama.

– Képzeld, Kázmér, itt jártak a békászó sasok. A szomszéd ház kéményéről figyeltek minket. De, amikor erre akartak repülni, egy csapat varjú hangos károgással visszazavarta őket a kéményre. Egy idő után elunták magukat, és visszarepültek a kiserdő felé.

Kázmér már az érkezésekor összeismerkedett a szomszédék gesztenyefáján tanyázó varjakkal. Jót beszélgettek egymással. A varjakat érdekelte Afrika, ő meg szívesen hallgatta, hogy milyen is a tél itt a faluban.

A gólya széttárt szárnyakkal integetett és kelepelt a gesztenyefa lakóinak, megköszönte a segítségüket. Erre szükség is volt még néhányszor, mivel a sasok többször próbálkoztak volna a tojásrablással. Végül azonban rájöttek, hogy a varjúcsapat testőrként vigyáz a gólyafészekre és lakóira, így aztán inkább a mezei pockok ijesztgetését folytatták.

Néhány hét múlva a gólyaszülők együtt örvendeztek a szomszéd varjakkal, mert kikeltek a kisgólyák a tojásokból. Kázmér pedig büszkén mesélte Jeromosnak, hogy milyen szép, erős és jóétvágyú fiókáik lettek ezen a tavaszon.

Gyöngyösvári Mara, amatőr meseíró

PRÉMIUM Gyöngyösvári Mara Prémium tag

Varga Mária Gyöngyi nyugdíjas tanítónő vagyok. Tíz éve kezdtem mesés történeteket írni, melyek főleg az alsós korosztálynak szólnak. Magánkiadásban adtam ki öt gyermekkönyvemet, melyek főszereplői: Balambér nyuszi, Vöric cica, a körhintába fogott pónik, Pogi a tacskókölyök, manók, mókusok és tündérek. Meséimet Gyöngyösvári Mara álnéven írom. Legfrissebb meseregényem a Gyöngyösvár közeli Tölgyerdőben és Tünde...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások