A körhinta lovai_23. fejezet: Kész a terv!.

23. Kész a terv!

Harmadik látogatásukra is jó korán érkeztek a gyerekek. Tódor már nagyon várta őket. Ugyanis az éjszaka során megalkotta a varázsigéket, amiktől a visszaváltoztatást remélte. Többször átgondolta, amit Noella mesélt a lovakról, és úgy döntött, hogy Ábris – mint régen az iskolában is – elronthatott valamit. Talán csak meg akarta nyugtatni az egyre makrancosabban lázadozó pónikat, és túl erősre sikerült a varázslata. Az is eszébe jutott, hogy Ábris milyen nehezen tanulta meg a varázsverseket. Részben mert lusta volt, részben a sok hiányzása miatt. Valamit mindig máshogy mondott az előírtakhoz képest, így a mutatványai ritkán sikerültek szándékai szerint. Inkább bohóc-számnak illett be minden fellépése, mint bűvészprodukciónak. Most is ez történhetett. Biztos volt benne, hogy csak néhány alap varázsigét tud Ábris, de azokat is képes elrontani. Magában elkezdte mormogni a legfontosabbakat: „Abrakadabra, csiribí-csiribá, pricc, pracc, prucc…” Valószínűleg ezek közül használta valamelyiket Ábris is, tehát neki is ezekből kell megalkotni a visszaváltoztató varázsversikét. Az abrakadabrát most nem választotta, mivel azzal inkább elvarázsolni szokás, itt meg vissza-varázslatról van szó. Maradt a másik kettő, amiből a pónikhoz illőbbnek a pricc, pracc, prucc-ot gondolta.

Hosszas töprengés után aztán a következő sorokat rótta a papírra:

Falovacskák, jöjjetek!

Újra nyerítsetek!

Pricc, pracc, prucc!

Induljatok vágtára!

Szénaszagú határba!

Pricc, pracc, prucc!

Ezzel a verssel fogadta a korai látogatóit. A gyerekek többször elolvasták, együtt mondogatták, mígnem kívülről tudták már. Tetszett nekik a versike, hiszen a pónikkal kapcsolatos minden kívánságuk benne volt. Aztán következtek Tódor bácsi tanácsai, hogyan álljanak, milyen hangerővel mondják, mikor ajánlatos próbálkozniuk. Miután minden jótanáccsal ellátta a gyerekeket az idős mester, még a papírt Noella zsebébe csúsztatta, nehogy zavarában valamit rosszul mondjon majd a nagy pillanatban. Hálásan köszönték meg a gyerekek Tódor segítségét, boldogan indultak hazafelé.