Mesék a parkból_4. rész: Séta a parkban

Mesék a parkból_4. rész: Séta a parkban.

4. Séta a parkban

A park ebéd utáni csöndes nyugalmát hangos szarkacsörgés zavarta meg.

– Szenzációs látnivaló! Gyertek, gyertek csak utánunk! – csörögte két szarka ágról-ágra röpködve a lakótelep melletti nagy parkban.

Hangoskodásukra aztán a többi madár is felfigyelt, néhányan követték is Csillit és Csongit, a ricsajozó szarkapárt. Azok egy tisztás melletti nagy fán el is foglalták helyüket, ahonnan jól láthatták a „szenzációt”. Pontosabban a négy nagyobbacska, meg egy apró embergyereket, akik négy kisállatot álltak körül. Hogy miféle állatokat, azt még nem látták jól.

– A legnagyobb mintha Balambér lenne – állapította meg Csongi. – Akkor pedig közelebb mehetünk, őt már ismerjük, szelíd jószág.

Azzal már lejjebb is repültek a közeli bokrokra, onnan figyelték, hogy a gyerekek éppen ráadják a nyuszikra a hámokat és pórázokat.

– Szegény állatok! – sajnálkozott Csilli. Sosem tudják meg milyen a szabad élet. Megkötözik őket, ketrecbe zárják, sőt még repülni sem tudnak. A bundájuk viszont nagyon szép, jól mutatna néhány szőrszáluk a fészkünkben.

– Ezt felejtsd el, kedvesem! Az emberek nem engednék, hogy a közelükbe kerüljünk. Nem tudják, hogy mi csak néhány szőrszálat csennénk róluk, hogy puhább legyen a fiókáinknak a fészke.

Miközben így csevegtek a szarkák, a gyerekek elindultak a nyuszikkal sétálni. Elől Balambér a gazdájával, aztán Erika és Lívia a nyuszilányokkal, meg Laurával, leghátul pedig Levente ment Kölessel. Ők állandóan lemaradtak, mert a kicsi nyuszi össze-visszaugrándozott a járdáról a fűre, aztán újra a járdára. Neki itt minden újdonság volt. A három nagyobb nyuszi nem először jött sétálni a parkba, ők már tudták, hogy a járda mire való.

Nemcsak a szarkák figyelték a menetet, hanem a járda melletti magasabb fenyőfán egy bagolycsalád is nézelődött. Betta és Hukk, az erdei fülesbagoly pár a nyár végén költözött be a szomszéd faluból a két fiókájával Huhhával és Ühümmel a pesti parkba. A két fiú már kiválóan repült, így egyszerű volt a költözködés. Az öreg fenyőn találtak egy elhagyott varjúfészket, abba kvártélyozták be magukat. A falusi kiserdő után a pesti park igazán sok újdonsággal szolgált a bagolycsaládnak. A szarkapártól hallottak erről a helyről, ők mutatták az utat is idefelé. Szerencsére sok apró egér és cickány élt a parkban, így élelemben sem volt hiányuk.

– Nem tudom miféle jószágok ezek, de hasonlítanak a mezei nyulakra. Lehet, hogy a fülük beteg, mert lóg mindegyiknek. Nem is csoda, ha a rabságban megbetegedtek – sajnálkozott Betta.

– Az biztos, hogy nem pockok, bár az a kicsi ott hátul nem is lenne rossz vacsorára – válaszolta Hukk.

Peti és Erika tanácsára Köles visszakerült a hordozóketrecébe, a nagyobb nyuszik még jól bírták a sétát. Egy fél óra múlva azonban jobbnak látták ölbe venni és hazavinni az állataikat. Az ikrek elköszöntek barátaiktól és kiszálltak a hatodik emeleten a liftből.