A körhinta lovai_18. fejezet: Közel az igazság.

18. Közel az igazság

Az elmúlt pár napban Noella nem találkozott Pankáékkal sem, mivel nem tudott volna mit mondani nekik, inkább nem is ment át. Tovább töprengett a rejtélyes eseteken.

Egyik este különös dolog történt, miközben a körhinta lovait takarítgatta. Petya nyakát és sörényét fényesítgette és a régi óvodás mondókáját kezdte mondani a lovacskának. „Gyí te, paci, gyí te, ló…” Valaha ezt nagyon szerette Petya, mindig jó nagyokat nyerített, ha hallotta. Alig kezdett bele a mondókába Noella, amikor valami furcsa távoli hangra lett figyelmes. Közelebb hajolt a faló nyakához, és legnagyobb meglepetésére Petya nyerítése szólt ott belül. Még egyszer elkezdte a mondókáját: „Gyí te, paci…” és újra hallotta a régről oly jól ismert vidám nyerítést. Mikor harmadszor is megismétlődött ugyanez, Noella szíve gyorsabban kezdett verni. „Ez nem lehet véletlen!” Ez a falovacska ugyanúgy néz ki, mint Petya és ugyanúgy reagál a kedvenc mondókájára, mint az igazi Petya tette.

Eszébe jutott, hogy Ilka mennyire szerette, ha a homlokán lévő csillagfoltot vakargatta. Mindig jóleső morgással köszönte meg, ha így bánt vele. Gyorsan odament Ilka hasonmásához és a csillagos homlokát kezdte vakargatni. Nem sokat kellett várni, már hallotta is – igaz nagyon messziről – a jól ismert elégedett morgást. Megismételte a vakargatást, a válasz ugyanaz volt.

„Sári pedig annak örült, ha a sörényét fésülgettem.” – villant fel egy újabb emlék. Odament hozzá – mármint a Sárit formázó falóhoz – és fésű híján az ujjaival kezdte „fésülgetni” a sörényét. Annak idején Sári prüszkölő hangokkal hálálkodott a fodrászkodásért. Ahogy ujjaival a sörényt „fésülgette”, meg is hallotta Sári prüszkölését. Ezt a próbát is megismételte még kétszer és ugyanaz történt, mint először, vagyis amire a régi szép időkből emlékezett. „Ez nem lehet véletlen, ilyet a falovak nem tudhatnak! Lehet, hogy nem is falovak, hanem az igazi pónik sorakoznak itt? De hát mi történt velük, hogy mozdulatlanok és némák lettek? Csak nem valami varázslat történt?” Egy csomó kérdés jutott eszébe, amire nem tudott válaszolni magának.

Jobbnak látta hallgatni felfedezéséről az anyukája és a társai előtt.

– Bánt valami, Noellám? – kérdezte Karola lefekvés előtt. – Szokatlanul szótlan vagy ma este, pedig örülhetnél velem, mert délután nagyon sok pénzt kerestünk.

Alig tudott elaludni, egyfolytában a rendkívüli felfedezés járt az eszében. Elhatározta, hogy barátaival meg kell osztania ezeket az élményeket.