Kép forrása: A verset illusztrálta Kulcsár Gréta
A levegő (írta T. Fiser Ildikó).
Mindenütt van,
mégsem látod.
Átöleli a világot.
Orrodon át
beléd bújik,
majd a szádon
kirepül.
Bárhol is vagy,
bármit teszel,
soha nem hagy
egyedül.
Mindenütt van
mégsem látod.
Ez élteti a világot.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: T. Fiser lldikó egyszerűen csak szeretek írni
„Az ÉLET olyan, mint a gyurma. Egyszer megkapjuk ajándék gyanánt: tisztán, egyszerűen, örömmel. Később, ahogy bánunk vele, amivé formáljuk az évek során, s amiképp értékeljük a hozzá adott és kapott darabokat, az elvett és elveszett részeket, aszerint lehetünk boldog alkotók, kiknek keze nyomán mindig, minden a helyére kerül, s akiknek lelkében a gyurma mindig tiszta, egyszerű és örömmel formálható marad.”/T...