Kép forrása: A verset illusztrálta Kulcsár Gréta
A levegő (írta T. Fiser Ildikó).
Mindenütt van,
mégsem látod.
Átöleli a világot.
Orrodon át
beléd bújik,
majd a szádon
kirepül.
Bárhol is vagy,
bármit teszel,
soha nem hagy
egyedül.
Mindenütt van
mégsem látod.
Ez élteti a világot.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ha hiszitek, ha nem, ezt én bizony, kun atyámfiától hallottam: Élt egyszer egy irredemptus gazda, aki vályogból épített tanyát a Szen’mártoni Telekparton. Igen nagy udvart kerített hozzá, s az udvaron s...
Elolvasom
Húsvét reggel eljött,s mindenki izgatott.Míg a leányok készülődnek,addig már a legények,házról házra járnak,s így szólnak. Pici szép leány,én kis tulipánom,ne hervadozz,ne búslakodj,én most majd megöntözlek...
Elolvasom
A tűzről pattant esőcsepp Kipp-kopp kopogok,Esőcseppecske vagyok.Hozzád jöttem, és most itt,Az ablakodban csillogok. Mielőtt még tovább megyek,Gondoltam, hogy szólok neked,Milyen nagyon örülök, Hogy megint n...
Elolvasom
Diótörő birodalom királyságában élt egy öreg király ifjú herceg gyermekével és annak mostohájával. Az öreg király beteg volt és hívatta az udvari irnokot , hogy végrendeletet készítsen ,mert már nem sok va...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: T. Fiser lldikó egyszerűen csak szeretek írni
„Olykor az álmok a tovaszálló csöndben beröppennek a nyitott ablakon, a sors madarát, gyöngéd érintéssel, egy törékeny pillanatra kezedben tarthatod…” /T.Fiser Ildikó/