Kép forrása: Gyólai Gabriella meseillusztrácói
Apró mese, avagy a vidám manók (írta T. Fiser Ildikó).
Egyszer volt, hol nem volt, a hegyen innen, az erdőn túl, egy aprócska réten, a rétnek közepében, vidám manók éltek boldogan, békében.
Egy csodás, napsütötte reggel, két kis manó, Panka és Péter, ezen a meseszép réten, sétálni indultak. A fák élénkzöld levelei, a színes, illatos virágok, mind feléjük integettek. Méhi, az apró méh, Panka tenyeréből kedves mosollyal üdvözölte az épp arra járó, kíváncsi kis csigát.
Egyszer csak megpillantották Tilit, Lilit és Cilit, a három manólányt, akik egy padon üldögéltek. Tili és Lili kosara tele volt a kora reggel gyűjtött finomságokkal, ám Cili kezében egy galambfióka pihegett.
Elköszöntek hát a három manólánytól, és elindultak megkeresni a körhintát. Méhi reménykedni kezdett.
Hamarosan rá is leltek a büszke galócából készült, csodás körhintára, melynek szabályos pöttyökkel tarkított kalapját még az épp arra szálló pillangó is megirigyelte. A hinta körül pedig mindenfelé, szebbnél szebb, színpompás virág nyílt.
Tücsök Tóni és barátai vidáman kapaszkodtak a hinta köteleibe, miközben az körbe- körbe járt.
Így aztán tovább sétáltak. Hirtelen halk, ám mégis dallamos cincogásra lettek figyelmesek. Ahogy közelebb értek, látták, hogy kis egér barátaik kéz a kézben, körben állnak, melynek kellős közepén egy gyönyörű, sárga napraforgó virított.
Úgy is tettek. Egyszeriben, valahonnan a távolból hangos éljenzés és tapsolás hallatszott.
Hazafelé menet végig hangosan nevetgéltek. Elképzelték a kis csigákat, – akik, mint tudjuk, nem éppen a gyorsaságukról híresek – ahogy versenyt „futnak”.
Amikor a mezőn jártok, füleljetek jól, mert talán még most is halljátok a nevetésüket.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: T. Fiser lldikó egyszerűen csak szeretek írni
„Olykor az álmok a tovaszálló csöndben beröppennek a nyitott ablakon, a sors madarát, gyöngéd érintéssel, egy törékeny pillanatra kezedben tarthatod…” /T.Fiser Ildikó/