Kép forrása: pixbay
Ez állati! 7. A didergő mókus (írta T. Fiser Ildikó).
A kis mókus dideregve,
keresi, hova mehetne.
Az odúját nem találja,
fázik apró füle, lába.
Mi lesz vele fagyos télben,
meleg otthon nélkül, étlen?
Hová tűnt el kedvenc fája,
s véle elemózsiája?
Odaugrik tapsifüles,
otthona a tágas üreg.
"Hol egy elfér, elfér kettő,
élelmet majd nyújt az erdő!"
A kis sün is csatlakozik,
ő is szívesen osztozik.
"Vackom tágas, puha, meleg,
találunk neked ott helyet."
Bagoly doktor mindezt hallva,
így szól "Van gyógyír e bajra!
Másik odú kéne néked,
egy öreg fán láttam épp meg."
Ennél jobb hír nem is lehet,
el is indul a kis menet.
Rá is lelnek nemsokára,
kis mókus új otthonára.
Tapsifüles, bagoly, süni,
az éléstárat csurig tölti.
Barátjuk már nem didereg,
boldogan mond köszönetet.
Ezt a verset írta: T. Fiser lldikó egyszerűen csak szeretek írni
„Az ÉLET olyan, mint a gyurma. Egyszer megkapjuk ajándék gyanánt: tisztán, egyszerűen, örömmel. Később, ahogy bánunk vele, amivé formáljuk az évek során, s amiképp értékeljük a hozzá adott és kapott darabokat, az elvett és elveszett részeket, aszerint lehetünk boldog alkotók, kiknek keze nyomán mindig, minden a helyére kerül, s akiknek lelkében a gyurma mindig tiszta, egyszerű és örömmel formálható marad...
Harangi Árpádné
2025-01-29 08:15
Kedves vers!