Barion Pixel

Ez állati! 7. A didergő mókus (írta T. Fiser Ildikó)


A kis mókus dideregve, keresi, hova mehetne. Az odúját nem találja, fázik apró füle, lába. Mi lesz vele fagyos télben, meleg otthon nélkül, étlen? ...

Kép forrása: pixbay

A kis mókus dideregve, 
keresi, hova mehetne.
Az odúját nem találja,
fázik apró füle, lába.

Mi lesz vele fagyos télben,
meleg otthon nélkül, étlen?
Hová tűnt el kedvenc fája,
s véle elemózsiája?

Odaugrik tapsifüles,
otthona a tágas üreg.
"Hol egy elfér, elfér kettő,
élelmet majd nyújt az erdő!"

A kis sün is csatlakozik,
ő is szívesen osztozik.
"Vackom tágas, puha, meleg,
találunk neked ott helyet."

Bagoly doktor mindezt hallva,
így szól "Van gyógyír e bajra!
Másik odú kéne néked,
egy öreg fán láttam épp meg."

Ennél jobb hír nem is lehet,
el is indul a kis menet.
Rá is lelnek nemsokára,
kis mókus új otthonára.

Tapsifüles, bagoly, süni,
az éléstárat csurig tölti.
Barátjuk már nem didereg,
boldogan mond köszönetet.

T. Fiser lldikó, egyszerűen csak szeretek írni

PRÉMIUM T. Fiser lldikó Prémium tag

„Az ÉLET olyan, mint a gyurma. Egyszer megkapjuk ajándék gyanánt: tisztán, egyszerűen, örömmel. Később, ahogy bánunk vele, amivé formáljuk az évek során, s amiképp értékeljük a hozzá adott és kapott darabokat, az elvett és elveszett részeket, aszerint lehetünk boldog alkotók, kiknek keze nyomán mindig, minden a helyére kerül, s akiknek lelkében a gyurma mindig tiszta, egyszerű és örömmel formálható marad...

Vélemények a versről

Harangi Árpádné  prémium tag

2025-01-29 08:15

Kedves vers!



Sütibeállítások