A lusta mókus


http://mocorgohaz.hu/

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon lusta mókus, aki a kerek erdő mélyén lakott. Ezt a kis lustaságot Misinek hívták és képes volt egész álló nap heverészni a fa odvában.
Csupán nagy ritkán vett erőt magán, amikor már igazán korgott a g...

Kép forrása: VectorStock

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon lusta mókus, aki a kerek erdő mélyén lakott. Ezt a kis lustaságot Misinek hívták és képes volt egész álló nap heverészni a fa odvában.

Csupán nagy ritkán vett erőt magán, amikor már igazán korgott a gyomra. Ilyenkor felkelt, hogy néhány ásítás kíséretében átugorjon a szomszéd mogyorófára és csenjen néhány ízletes csonthéjas termést róla. Ezután már rohant is vissza, hogy otthon, elterülve a meleg leveleken, kényelmesen falatozhasson. Egész nap csak az Alvin és a mókusok mesét nézte az aprócska TV-jén, mogyorót nassolt vagy éppen az igazak álmát aludta.

Olyan lusta volt, hogy még játszani sem járt le a többiekkel, az erdei játszótárre, így egyetlen barátja csak Samu volt, a süni, aki annak a fának a tövében lakott, ahol Misi mókus odúja volt.

  • Szia Misi! Nem jössz le játszani? – kérdezte egyik nap Samu, amíg a lusta mókus lomhán kikukucskált az ajtaján.
  • Ááááááá! – ásított bele a nagyvilágba a mókus, mielőtt válaszolt volna neki…
  • Ma inkább pihennék egyet – szólt vissza neki, miközben egy óriásit nyújtózkodott.
  • De hát ma van a szülinapod! Fel szeretnélek köszönteni. Még ajándékot is készítettem Neked! - győzködte a süni, de mint oly sokszor, ma sem tudta lecsalni cimboráját, így szomorúan visszabattyogott ő is inkább a vackába.

Misi ma még arra is lusta volt, hogy mogyorót gyűjtsön, így barátja kérlelése ellenére, legyintett egyet és visszafeküdt még egy kicsit aludni.

Idejét sem tudta már mióta alszik, de arra lett figyelmes, hogy valaki dörömböl az ajtaján:

  • Misi! Én vagyok az Samu, jöttem, hogy felköszöntselek a szülinapodra! – hallatszott egy hang a bejárat mögül.
  • Most nem érek rá, majd később! – vetette oda kissé mogorva hangon a világ leglustább mókusa.

Hosszú idő telt el, mire újra valaki kopogott a bejáratnál:

  • Misi! Megint én vagyok az Samu! Idén már felköszönthetlek a szülinapodon?! – próbálkozott ismét a kis sün.
  • Á, idén sem ünneplem meg a szülinapomat, inkább alszom még egy kicsit. – vetette oda ezúttal is barátjának Misi.

Ismét teltek a hetek és hónapok, a lusta mókust pedig továbbra sem sikerült elérnie szegény sündisznócskának.

  • Misi! Megint eltelt egy év, ma van ismét a szülinapod! Ne lustálkodj már, engedj be, hogy végre felköszönthesselek! – kérlelte barátját Samu.
  • Most sincs kedvem! – zárta rövidre válaszát a mókus és átfordult a másik oldalára, hogy tovább szunyókáljon.

Amikor felkelt, úgy döntött, most már ideje lesz begyűjtenie egy kis adag mogyorót és kivételesen útközben beköszön Samuhoz is, hogy elnézést kérjen amiért olyan sokszor elküldte.

Azonban hiába kopogtatott a süni ajtaján, csak nem nyitott ajtót senki neki. Miközben igyekezett bekukkantani az ablakon, a háta mögül megszólalt egy hang:

  • Samut keresed? Úgy hallottam, hogy nagyon magányosnak érezte magát, ezért úgy döntött, hogy elköltözik innen. Senki sem tudja, azóta, hogy hol lakik. – tájékoztatta Misit a harkály, majd kecsesen tovaszállt.
  • Jajj nekem! Mit tettem?! Az egyetlen barátomat is elveszítettem! Bárcsak visszacsinálhatnám az egészet! Csak még egy esélyt kaphatnék, ígérem megváltozom csak még egyszer láthassam az én kis szúrós barátomat! – siránkozott a zárt ajtó előtt a mókus, amikor egyszer csak halk kopogást hallott…

Ekkor kinyitotta a szemeit és az ágyában találta magát. A kopogás most már egész hangosan hallatszódott az ajtajából. Értetlenül nyitott ajtót:

  • Boldog születésnapot Barátom! – fogadta széles mosollyal az ajtaja előtt Samu.
  • De hát, Te hogy kerülsz ide? – kérdezte zavarodottan a mókus.
  • Mi az, hogy „hogy”? Hát most beszéltünk 10 perccel ezelőtt, hogy fel szeretnélek köszönteni, még ajándékot is készítettem. Nézd; makkból, gesztenyéből, mogyoróból és néhány ágacskából elkészítettem magunkat.
  • Akkor csak álmodtam volna az egészet?! – kapott a fejéhez a mókus.

Örömében úgy megszorongatta a sündisznót, hogy az sem zavarta, hogy a tüskék összeszurkálják.

  • Jajj, de örülök Neked! Nagyon rosszat álmodtam, de ígérem mostantól másképpen lesz minden. Nem leszek többé a világ leglustább mókusa. Most rögtön fogjuk magunkat és kimegyünk a játszótérre, viszünk ki nassolni valót meg erdei szeder szörpöt és meghívunk mindenkit egy nagy, szülinapi piknikezésre!

A süninek a csodálkozástól tátva maradt a szája, de Misi attól kezdve valóban megváltozott. Azóta gyakran járnak le a játszótérre közösen játszani és már több kis erdei állattal összebarátkoztak. A születésnapját pedig minden évben közösen ünneplik meg sün Samuval és közös barátaikkal.

Gutási Gábor, meseíró

Ezt a mesét írta: Gutási Gábor meseíró

Webfejlesztő, vállalkozó és nem utolsósorban; családapa. Egy 7 éves kisfiú és egy 3 éves, csöppnyi kislány boldog apukája. „Életem során jelentős szerep jutott kedvenc időtöltésemnek, az írásnak. Már kisiskolás korom óta esszéket és verseket küldtem a helyi újságba, majd felnőttként éveken át vezettem saját apukás blogomat, mellette pedig szülővárosom heti lapjában vezettem a rendszeresen megjelenő informatikai ro...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!