A majom kalandja a tarajos süllel

A majom kalandja a tarajos süllel.

A majom kalandja a tarajos süllel

Haver egy butuska majom volt, de nagyon kalandvágyó. A Miskolci vadasparkban élt, elég magányosan, mert ott nem volt több majom. Hiába kényeztették a gondozók és próbált vele barátkozni a többi állat, ő a mamája és testvérei után vágyakozott. Elhatározta, hogy megkeresi rokonait, de legalább a fajtársait felkutatja. Az elhatározást tett követte, egy óvatlan pillanatban kiszökött a majomházból és meghúzta magát az éppen arra járó szemes kocsiban. Mihelyt kívül voltak a vadaspark kerítésén és megállt a kukásautó, uccu neki leugrott és gyorsan elbújt a bokrok között. Pont egy kamionparkolóba sikerült eljutnia. A sofőrök többsége a pihenőjét tartotta, de volt, aki étkezett, vagy éppen egy kicsit megmozgatva fáradt testét sétálgatott a parkolóban. Egy színes kamiont nézett ki magának Haver, akinek a sofőrje éppen egy kis sétára indult és óvatlanul nyitva hagyta a vontató fülkéjén az ablakot. A majom körbenézett, és amikor nem járt arra senki beugrott az ablakon, majd elbújt az ülés mögötti pihenőfülkében. Nem sokára elindult a kamion. A majom szíve kicsit hevesebben kezdett dobogni a gondolattól, hogy igazából nem is tudja mi az útirány. Robogott a kamion egésznap és fél éjszaka. A fáradt sofőr aludni készült, amikor észrevette a szunyókáló majmot a pihenőhelyén. Előbb kutyának vélte a sötétben, de ahogy hozzáért rájött tévedésére és ijedtségében felhorkantott. A fura hangtól aztán a majom rémült meg és ugrott keresztül az üléseken, majd a nyitott ablakon ki, és futott, amíg bírt. Amikor végül kifulladva megállt egy kopár, lápos vidéken találta magát. Éhes és szomjas volt, miközben fura érzést tapasztalt, fázott, ilyet még sohasem érzett korábban. Az utóbbi időben a vadasparkban fűtött házacskában élt és a gondozók rendszeresen ellátták élelemmel. Nigéria sűrű erdőiben, ahonnan származott, mindig meleg volt, és élelmet is bárhol talált, meg bővizű patakjaiban szomját tudta oltani bármikor. Kicsit megpihent és csak úgy megérzés szerint elindult arra, ahol a távolban bokrokat vélt felfedezni. Egyre kimerelültebb volt, de már tisztán látszottak a fák és bokrok, így az élelem reményében gyorsabban szedte a lábát. Már csupán pár méter választotta el a fáktól, amikor nagy csörgésre lett figyelmes és egy fura szerzet lépett elő a bokrok mögül. Segítséget remélt az ismeretlentől, és amúgy is udvarias akart lenni, ezért illendően oda kiáltott: - Haver vagyok majom fiú, hát te ki vagy borzas hátú? A megszólított tarajos sül még sohasem látott majmot és szörnyen megijedt. A tarajos sül hátán hordott tüskéivel védekezik az ellenségeivel szemben. Mivel nem tudta, hogy ellenség vagy barát, jó sok tüskét lövellt a hang irányába. Jó pár tüske elkerülte havert, de néhány bizony eltalálta és fájdalmasan tette szóvá: - Ahonnan én jövök ott is él kisebb termetű tüskés rokonod, de ő nem lövöldöz sem okkal sem ok nélkül. Én csak békésen köszöntem, barátkozó szándékkal, te miért támadtál rám? – Bocsánat Te fura vendég, barátokra sosem lőnék. De tőled én bizony félek, nem élnek itt ilyen lények! - Én sem fogok, hazamegyek, potya fuvart mindjárt szerzek. Ezzel hátat fordítva az elképedt tarajos sülnek, útnak indult visszafelé. Ez a fájdalmas találkozás rádöbbentette, hogy jobb volt neki Miskolcon a vadasparkban. A hazatérés reménye erőt adott neki és hamarosan egy országút mellett találta magát. Ahogy bandukolt az út mellett nem sokára egy hajtűkanyarhoz ért, ott aztán letanyázott, arra számítva, hogy lassítani fognak az arra közlekedők és majdcsak lesz olyan, amire fel tud kapaszkodni. A számítása bejött, kamion konvoj közeledett és lépésben tudtak csak haladni. Ügyes ugrálással felkerült az egyik tetejére, majd becsusszant a rakomány közzé. Ott aztán még jól el is ázott a jeges áruk között. Szerencséjére az útvonal visszafelé pont ugyanaz volt, mint ahonnan jött, így ugyanabban a parkolóban találta magát, mint ahonnan elindul. A jól bevált kukásfuvarral sikerült visszalopakodnia a vadasparkba. Pár napig megfázással gyengélkedett, ezért nem törődve a látogatókkal a kis ház sarkában pihengetett és elgondolkodott a tanulságokon. Így esett meg a Magyarországon élő Nigériai majommal, hogy Albániában találkozott sülkomával. Olykor-olykor feléled benne a kalandvágy, és kinézeget az országútra, de a fájó emlék otthon tartja!