Ábrándos lovacska

Ábrándos lovacska.

Ábrándos Lovacska

Sanyi, a ló, Encsen lakott, igavonó képzést kapott.

Csikó korban még azt hitte, ő a Kincsem kis testvére.

Büszkén hordta fenn az orrát, fel is rúgta Rudi kutyát.

Rudi szelíd kiskutya volt, mindig Sanyi körül csaholt.

Barátkozni akart vele, ám a büszke ló nem kedvelte.

Karrierről ábrándozott, derbi versenyt áhítozott.

Mikor nagyra megnőtt Sanyi, be is akarták őt fogni.

Szekér elé oda vitték, az istrángba bekötötték.

Prüszkölt rúgott makacskodott, nyerget akart nem a hámot.

Rudi egyre ott szaladgált, így biztatta a barátját:

Ne félj Sanyi, majd megszokod, hogy munkáért jár az abrakod.

Tévedés van, kérem szépen! Nyihogta Sanyi mérgesen.

Ez a munka hozzám nem méltó, nem vagyok én igavonó!

Márton gazda nem adta fel, szekér elé bizony ló kell.

Jól ismerte a lovakat, tudta, kivel mire juthat.

Fuvarozni jó leszel hát, paskolta a csikó hátát.

Nem gondolta akkor még ő, hogy majd beüthet a mennykő!

Előbb könyörgés és jó szó, később harag, s szitokszó.

Mit sem ér a zab falónak, hiszi magát versenylónak.

Minden reggel útra keltek, de csak a templomig értek.

Mikor látta a sok embert, vakmerőn lázadni mert.

Régi vágya újraéledt, egyből ábrándozni kezdett!

Ágaskodott úgy rúgkapált, gyorsan hátraarcot csinált.

Nem törődve utasával, a szekérrel szinte szárnyal!

Márton gazda nagyot repült, az út szélén jól elterült.

Fájdalmasan sántikált haza, Sanyi már a kapuban várta.

Két öklét mérgesen rázva, morogva megy be a házba.

Ez a ló olyan ostoba, nem tanul meg dolgozni soha!

Nincsen tovább idomítás, vásárba viszem, ez nem vitás.

Összetörtem összes csontom, csúffá tett már minden ponton.

Virsli lesz, én azt sem bánom, csak ne lássam a portámon.

Gazdasszony is rábólintott, vegyél inkább egy új traktort!

Rudi kutya sajnálta csak, az ábrándos szürke lovat.

Így a Szikszói vásáron, Sanyi el lett adva fél áron!