A fehér oroszlán és a bamba bika

A fehér oroszlán és a bamba bika.

A fehér oroszlán és a bamba bika

Dél-Afrika szegletében,

Timbavati erdejében.

Él egy fehér kis oroszlán.

Úgy hívták, hogy Dávid király.

Büszke volt az őseire,

kik vadásztak őserdőben.

De ő bizony nem vadászott,

gyümölcsöt és répát rágott.

Szomszédai kinevették,

rokonai megvetették.

Gyávasággal megvádolták,

vadászatban nem gátolták.

Tibi Bika jó barátja,

hitte csak, hogy bátrak-bátra.

Együtt barangolták be a tájat,

amikor élelemért jártak.

Megpróbálták reggel, délben, este,

de a vadászatnak nem lett eredménye.

Mert a legbambább préda is észrevette.

Bizony, ha nem vigyáz, ő kerül terítékre.

Mindhiába bujkáltak és lapítottak,

Dávid bundája miatt rögtön lebuktak.

Hófehér sálgallér szép külsőt kölcsönzött,

ám a vadászathoz sajnos át nem öltözött.

Hogyan is vehetné le királyi palástját?

Amikor a természet adta rá gyönyörű ruháját.

Ahogy közeledtek a kiszemelt ebédhez,

A bikának jutott eszébe folyamodjanak cselhez.

Tibi fűből és ágakból ruhát varázsolt.

Ám Dávid, ahogy ugrott, az álca rögtön lehullott.

Hófehér bundája már messziről virított,

így az összes jószág nyomban messze futott.

Próbálkoztak még ezernyi csellel,

de sajnos soha nem jártak sikerrel!

Üres pocakjukat meg kellett tömni,

mivel jobb nem jutott, jó esett a krumpli.

Megunták a sok fájdalmas kudarcot,

Megbékélve levonták a tanulságot!

Végül Timbavati erdejében így esett,

hogy a két barát vegetáriánus lett!