Kép forrása: https://firefly.adobe.com/
A medve elveszett kincse.
Egyszer egy kis nyuszi
Sétálgatott az erdőben.
Ott találkozott
A szomorú medvével.
Kérdezgette tőle
Mi gondja, mi baja?
A bánatos medve
Így felelt suttogva:
– Elvesztettem én ma
Egy gyönyörű emléket
Egy szép arany keretes
Régi családi képet.
Mindenhol kerestem
Sehol se találtam –
Válaszolt brummogva
A kis nyuszikának.
– Ne félj, megtaláljuk
Segítek is, meglásd!
Vezess el házadba
Hisz több szem többet lát!
Együtt elindultak
A medve barlangjába
Ügyet sem vetve
A szép őszi tájra.
Mikor megérkeztek
Rögtön nekiálltak
A kép keresésének
Hát, ugyan mi másnak?
Kutattak a hálóban
A kamrában, a házban
Mindenütt, és végül
Mindketten ledőltek.
Az ám, ledőltek volna,
De a kanapéban
Mire lelt nyuszika?
Az elveszett tárgyra!
Szép aranykeretes
Mint a medve mondta,
Széles sávban medve
Családja volt rajta.
A délutánt aznap
Végigünnepelték
A medve és a nyuszi
Sztoriának végén.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Sir Dna amatőr író
Körülbelül 9 évesen kezdtem írni. Nemrég volt egy hosszabb időszak, amikor nem volt se kedvem, se ihletem, de most, 12 évesen megpróbálom újra. 9-10 éves koromban többnyire verseket írtam, utána két rövid novellát. Nem annyira sikerütek, de még látom a reményt, és ez az oldal ihletet, határidőt, célt, témát és motivációt is adott.