A siker csillanása egy fényes villán.
Boleszláv mindig is az az ember volt, aki ha kettő lehetőség közül lehet választani, akkor inkább a kevésbé munkásat találja megfelelőnek.
Most is, amikor megpillantotta a hirdetményt a pálinkája fölött a drága újságban, elhatározta, hogy minden áron segít Mr. Dogfriendnek… és magához segíti a jutalmat. Mivel a hirdetmény így szólt:
Elveszett úri csivava! A megtalálónak egy értékes villa a jutalom!
Leírás: nagyjából 20 centis (marmagasság), 1 éves, barna-fehér, az Eduard névre hallgat.
A becsületes megtaláló hívjon ezen a számon: 06+ 20 657 33 38, vagy itt jelentkezzen: I. ker. Lisznyai utca 28.
Ezen gondolkodva sétált tovább. Hogy merre? Hát nem haza, az biztos. Nem volt egy négyzetcentiméter saját területe sem. Neki arra nem tellett. Felmerülhet a kérdés, hogy ennek fényében hogy akarhatott, és vett is meg egy drága újságot Bobo (Így hívják a csak a képzelet dimenziójában élő barátai)? Sehogy, hacsak nem számít a kukahorgászat vásárlásnak.
E csábító gondolat, hogy villában éljen, megsemmisítette az észérveket, példaként, hogy hogyan fogja pont ő megtalálni Budapesten Eduárdot, Budapesten, Magyarország fővárosában!? Egy húszcentis csivavát!?
És, mintegy végszóra, megjelenik mellette a csivava, a leírásnak pontosan megfelelve.
Mire feloldódott a csodálkozás és a meglepetés okozta pillanatnyi megtorpanása, Eduárd már a szemközti utcán volt, utána a vízözön, vagyis minimum öt autóbaleset.
Bobo a sarkában volt, de a csivava beszaladt egy ékszerboltba. Bobo követte.
Az eladó gyanús szemmel méregette. Bobo futás közben is látta, ahogy előhúzza a telefonját…
Már csak egy kevés… éééés… megvan!!! megfogta a csivavát, és a kezébe véve futott a Lisznyai utca felé.
Egy sarok… két sarok… mögötte rendőrautók…
Meglátva a 28-as számot megkönnyebbülten csöngetett be. A csengőt lihegve tövig nyomta, megszemlélte az aranyozott ébenfa ajtót
Egy öreg milliomos dugta ki a fejét.
-
Fáradjon be… Eduard! Ó Eduard, annyira hiányoztál! - kapta ki Bobo kezéből az angol úr a csivavát. - A jutalmát bent adom át. - Boleszláv követte Mr. Dogfriendet a fényűző nappaliba, tele eredeti kínai vázákkal és ritka ásványokkal. Bobót egy pillanatra hatalmába kerítette a rossz érzés, hiszen hogy lehet átadni egy tágas, vidéki villát a főváros közepén egy szobában.
-
A jutalom! - A milliomos ünnepélyes mosollyal húzott elő egy… ezüst… villát.
-
De… Ó, én bolond! - ez volt az utolsó alkalom, hogy Boleszláv elhitte, hogy valamit is és valaha is elérhet kevés munkával. Legalábbis ekkorát nem. “De azért csak lehet valamit munka nélkül is kapni…”-morfondírozott magában az előbbi esetet máris elfeledve, amint meglátott egy hirdetményt…
Ezt a mesét írta: Sir Dna amatőr író
Körülbelül 9 évesen kezdtem írni. Nemrég volt egy hosszabb időszak, amikor nem volt se kedvem, se ihletem, de most, 12 évesen megpróbálom újra. 9-10 éves koromban többnyire verseket írtam, utána két rövid novellát. Nem annyira sikerütek, de még látom a reményt, és ez az oldal ihletet, határidőt, célt, témát és motivációt is adott.