A Mikulás és az elveszett manó

A Mikulás és az elveszett manó.

                                                          Mikulás és az elveszett manó

    November végén egy délutánon Mikulás házában nagy volt a sürgés-forgás. Mikulás lázasan készülődött közeledő nagy feladatára, melyet minden évben csodás ügyességgel végrehajt. Le is ült a Mikulás az asztalához és szépen elkezdte írni a listára, mit kell még megtennie a bűvös éjszaka előtt. Szobája sarkába tekintett, ahol megannyi gyermektől érkezett kívánságlevél volt egy kupacba gyűjtve. Felét már elolvasta, a másik felét estére tartogatta. Manói tűzifával megrakodva sürögtek-forogtak a szobában ki-be járkálva. Lobogott a tűz a kandallóban, a Mikulás elmorzsolt egy-két könnycseppet a szeme sarkában, mivel eszébe jutott néhány kedves emléke a múltból. Öregesen éldegél már a Mikulás, idejét sem tudja, mióta lepi meg minden év Decemberében a gyerekeket. Eszébe ötlött megannyi boldog gyermek arca, akinek teljesítette a kívánságát a sok év alatt. Olyan emléke is akadt, ahol nem tudta teljesíteni a kérést, mégis boldogságot hozott egy másik ajándékkal egy-egy gyermek életébe. Felderengett előtte egy-egy keményebb hideg tél emléke is, mikor a szarvasai megmakacsolták magukat és nem akartak útnak indulni a zimankós éjszakában.     

      De a legemlékezetesebb talán, melyet mindig emlegetni fog, az az éjszaka, néhány évvel ezelőtt, amikor elveszett kedvenc manója Zebulon Zsiró, pont pár nappal Mikulás nap előtt. Zebulon Zsirót szülei úgy 20 évvel ezelőtt ajánlották a Mikulás figyelmébe. Úgy gondolták nem szabad, hogy elkallódjon a fiacskájuk, és mivel manók számára amúgy sincs sok munkalehetőség, testhezálló feladatnak tűnt a Mikulás melletti szolgálat. Mikulás szeretettel fogadta Zebulon Zsirót, így legalább a másik manó Radunom Bizónak is lett egy társa. Ketten jobban el tudták látni a sok csomag szállítását és a Mikulás háza körüli teendőket. Zebulon Zsiró kezdetben szomorú volt a Mikulás házában. Honvágya volt és sokat sírt. Radunom Bizó megvigasztalta ilyenkor és lelkesítette, hogy legyen büszke arra, hogy a Mikulásnál szolgálhat, büszkévé téve szüleit és a manó társadalmat. A Mikulás is megértő volt Zebulon Zsiróval, hiszen valamikor régen, mikor Ő is kisfiú volt, neki is korán el kellett válnia a szüleitől. Teltek-múltak az évek, Zebulon Zsiró megszerette a Mikulás melletti életet. Sok levelet írt a szüleinek, de már nem vágyott haza. Radunom Bizóval pedig a legjobb barátok lettek. Sokat ugratták egymást, és mindent együtt csináltak.

      Azon a bizonyos estén azonban Zebulon Zsiró különös álmot látott. Édesanyja arcát látta álmában, aki azt üzente neki, sürgősen térjen haza, mert baj történt otthon Tontáron. Zebulon Zsiró izzadva ébredt fel és úgy érezte azonnal útra kell kelnie, hogy minél előbb odaérjen Tontárra. Nem szólt még Radunom Bizónak sem, csak felöltözött és az éjszaka közepén elindult a falujába. Nagyon hideg éjszaka volt, esett a hó, a szarvasok is vígan aludtak a szénával kibélelt istállóban. Zebulon Zsiró pedig talpig beburkolózva egy nagykabátban és apró csizmácskákban tipegett a hóban. Hullott a hó, és a szél is fújt, ezért csakhamar kipirosodott kicsi orcája. De elszántan haladt a célja felé. Valami hajtotta belülről, tudta, hogy oda kell érnie. Nem tudta ugyan, hogy mi történhetett Tontáron, de érezte, hogy a szüleinek szükségük van rá. Zebulon Zsiró megérkezett egy sűrű erdőhöz, ahonnan farkasüvöltés zaja szűrődött ki. Zebulon Zsiró összerezzent. Hogyan tovább? Hiszen amikor a szüleivel jött a Mikuláshoz, az évekkel ezelőtt volt, és fényes nappal, na meg persze tavasszal. Most meg tél van, az éjszaka kellős közepe, és ami a hab a tortán, hogy teljesen egyedül van. Nagyon félt. Eszébe jutott a kicsi puha ágyacskája, amit otthagyott, hogy neki induljon ennek a veszélyes útnak. Eszébe jutott Radunom Bizó is, hogy talán neki szólnia kellett volna. Hiszen, ha eltévedne, vagy bajba kerülne, nem fogják tudni, hol keressék őt. Ahogy ezen töprengett, elindult befelé az erdőbe, úgy gondolta, ha eltereli a gondolatait, gyorsabban átjut az erdőn. Ezért énekelgetett magában, először karácsonyi dalokat, aztán mondókákat és versikéket motyogott út közben. Eszébe ötlöttek a gyerekkori élményei, eszébe jutott a testvére Zebulon Tilbó is, akivel sokat veszekedtek, de azért szerették egymást. Ahogy felidézte, ezeket, az emlékeket egyszer csak megpillantott egy kis házikót egy nagy fenyőfa árnyékában. Kicsi házikó volt, a kéményéből füst gomolygott. Arra gondolt Zebulon Zsiró, hogy beköszön, és útbaigazítást kér, talán segítenek neki hazajutni Tontárra. Lassan közeledett a házikó felé, de közben ezer gondolat motoszkált a kobakjában. Vajon milyen emberek lakják ezt a házikót? Jó emberek? Rossz emberek? Mi van, ha egy boszorkány lakik itt mélyen az erdőben? A félelemtől és a hidegtől vacogva megállt a házikó ajtaja előtt. Már éppen be akart kopogni, amikor váratlanul kinyílt az ajtó előtte. Zebulon Zsiró nagyon megijedt, nem tudta mitévő legyen. Hiszen ahogy kinyílt az ajtó nem látott bent senkit sem. Egy kis egyszerű szobát pillantott meg mécsesekkel megvilágítva, és egy kis kályhát látott, amiben lobogott a tűz. Zebulon Zsiró félénken bekiáltott az ajtón. : - Van itt valaki? – Ám odabentről nem jött válasz. Zebulon Zsiró lassan belépett a szobába, és körül kémlelt, hátha talál odabent valakit. Ahogy beljebb lépett az ajtó becsapódott mögötte. Zebulon Zsiró úgy megijedt, hogy sikítani kezdett, ám valaki befogta a száját hátulról.

      Másnap reggel Zebulon Zsiró egy ágyban ébredt, nem emlékezett semmire, nem csak az előző estére, de arra sem, hogy ki ő, és miért van ott. Egy fiatal manó lány ült az ágya mellett és gőzölgő levest készített Zebulon Zsiró ágya mellé egy kis asztalra. Zebulon Zsiró olyan éhes volt, hogy gyorsan belapátolta a levest. S csak ezután kezdett beszélgetésbe vendéglátójával, a manólánnyal. Zebulon Zsiró megkérdezte a lányt, hogy Ő ki. A lány elmesélte Zebulon Zsirónak, hogy ő Bodunum Alira, és Tontárról menekült pár napja ebbe a házikóba, hogy szülei ne tudják hozzá adni, Pikirum Fokorumhoz, mivel nem volt szerelmes belé. Bár Pikirum Fokorum családja gazdag, Bodonum Alira nem akart szerelem nélkül megházasodni. Ahogy Bodonum Alira elmesélte a történetét megkérdezte Zebulon Zsirót, hogy ki ő és miért van ott? Zebulon Zsiró valami furcsa oknál fogva, nem tudott válaszolni. Nem emlékezett arra, hogy hogy hívják, és arra sem, hogy honnan jött és kihez tartozik. Teljes kétségbeesés lett úrrá rajta, de Bodonum Alira megnyugtatta és mondta neki, hogy ne aggódjon, majd segít neki emlékezni, hiszen ért a gyógyfüvek készítéséhez. Megígérte, hogy másnap hajnalban kimegy a rétre és a hó alól, megpróbál gyűjteni neki gyógyfüveket, amiből teát készíthet neki és a tea, majd segít Zebulon Zsirónak emlékezni. Ettől Zebulon Zsiró megnyugodott és újra álomba merült.

    E közben a Mikulás háza táján is mindenki tette a dolgát. Radunom Bizó mikor felkelt reggel, azt gondolta Zebulon Zsiró biztosan korábban ébredt és már vígan dolgozik. Ám ahogy kiment a konyhába, hogy megreggelizzen, megszólította a Mikulás. – Radunom Bizó, hol van Zebulon Zsiró? Alszik még? – Radunom Bizó, meglepődött a kérdésen, hiszen Zebulon Zsiró már nem volt a szobában, mikor Ő ébredt, és ha a Mikulás sem látta, akkor vajon hol van? Válaszolt is a Mikulásnak: - Nem alszik már Mikulás Uram, én azt hittem már dolgozik. – A Mikulás és Radunom Bizó reggelizés közben átbeszélték mikor látták utoljára Zebulon Zsirót, és azt találgatták, hol lehet. Mivel csak a ház körüli teendők tartoztak a manók feladataiba, kevés alkalommal hagyták el a házat. A Mikulás azért körbe járta az egész házat, kiment az istállóba is, hogy nincs-e véletlenül Zebulon Zsiró kint a szarvasoknál. Ám ott sem volt. A Mikulás, mivel ért az állatok nyelvén is, megkérdezte a szarvasait is, hogy látták-e Zebulon Zsirót? Ők azt felelték valaki hajnalban kisétált a házból, ezt hallották, azt is hallották, hogy sietősen lépked a hóban. De azt nem tudták megmondani, hogy ki lehetett az, mivel ők bent feküdtek az istállóban. A Mikulás értetlenül csóválta a fejét, nem értette, mi késztethette Zebulon Zsirót arra, hogy szó nélkül elmenjen otthonról. Hiszen annyi éve szolgálta már hűségesen, ha el akart volna menni, bárhová elengedte volna a Mikulás, de hogy így szó nélkül elment, nagyon aggódni kezdett érte. Visszasietett a házba és szólt Radunom Bizónak, hogy öltözzön fel, és utána hozza ki a szánt a pajtából és kösse be a szarvasokat elébe, mert körül néznek a környéken. Radunom Bizó sietve eleget tett a Mikulás kérésének. Majd jó melegen felöltöztek, felültek a szánra, majd elindultak Zebulon Zsiró keresésére. Körbe utazták a környéket, de mivel Mikulásnak nem voltak szomszédai, csak erdőt, fát, bokrot láttak. Út közben egy bokor mellett kiugrott egy nyuszi. A Mikulás megkérdezte tőle, látott-e erre bárkit hajnalban. A nyuszi azt felelte, hogy ő bizony hajnalban otthon alszik és mindenki más is, akinek kedves az élete. A Mikulás megköszönte és folytatta útját Radunom Bizóval, egész nap a környéket járták, de nem jártak eredménnyel. Este pedig visszamentek a Mikulás házába, teljesen átfagyva és elfáradva. Radunom Bizó bevitte a fáradt szarvasokat az istállóba, vacsorát és vizet készített elébük, majd meleg takarókkal betakarta őket és gondosan bezárta az istálló ajtót, hogy ne fázzanak. Radunom Bizó visszasietett a házba, és vacsorát készített, na meg forró teát, hogy felmelegedjenek. Vacsora közben arról beszélgettek a Mikulással, hogy mennyire szeretik Zebulon Zsirót és hogy mennyire rossz lenne, ha nem látnák őt viszont. Majd jóéjszakát kívántak egymásnak és mindketten bementek saját szobájukba. Úgy feküdtek le aludni, hogy mindketten szomorúak voltak. A Mikulás, még dolgozott kicsit, folytatta a listát, amit meg kell tennie a nagy nap előtt, amikor ajándékokat kell osztania. Ekkor ismét aggodalmaskodni kezdett, ha nem lesz meg Zebulon Zsiró, bizony sokkal több munka hárul rá és Radunom Bizóra is. Attól tartott a Mikulás, hogy nem tudja így teljesíteni a gyerekek kérését. Radunom Bizó, ahogy bement a szobájába, szomorúan nézte Zebulon Zsiró üres ágyát. Arra gondolt, mennyire hiányzik neki, hogy nem beszélgettek ma. És attól félt, hogy egyedül marad a sok munkára a Mikulás mellett, és persze, nagyon félt attól, hogy elveszíti a legjobb barátját. Aggodalmasan aludt mindenki. A Mikulás is, Radunom Bizó is.

   A kis házban, az erdőben Zebulon Zsiró is nyugtalanul aludt, forgolódott egész éjszaka. Hajnalban Bodonum Alira elindult a mezőre, hogy a hó alól gyógyfüvet gyűjthessen. Reggelre haza is ért és a nedves átfagyott gyógyfüvet rongyokban a kályhára rakta kiszáradni. Mire Zebulon Zsiró felébredt, már ott gőzölgött az ágya mellett a finom reggeli és a gyógytea. Zebulon Zsiró mindent megevett és elkortyolgatta a gyógyteát is. Bodonum Alira nagyon szép manólány volt, így Zebulon Zsirónak egyre jobban megtetszett. Alig néhány perccel az után, hogy Zebulon Zsiró megitta a teát, hirtelen eszébe jutott minden. Idegesen kiugrott az ágyából és összevissza hadoválni kezdett. Bodonum Alira, lecsendesítette és kérte, hogy lassan mondjon el mindent. Zebulon Zsiró végre elmesélte, hogy Tontárra igyekezett, mert álmot látott, mégpedig azzal, hogy az Édesanyja kéri, menjen haza Tontárra. Ahogy beszélgettek, azt is elmondta, hogy a Mikulásnál dolgozik, és szó nélkül jött el. Bodonum Alira megértette az okot, hogy miért indult útnak, de azt mondta Zebulon Zsirónak, hogy menjen vissza a Mikuláshoz, hiszen olyan fontos szolgálatot teljesít mellette, hogy nem jöhet el szó nélkül, hiszen a szülei számára ez egy büszkeség, hogy a Mikulás őt alkalmazza. Ha hibázik, a szüleire hoz szégyent, és még az is lehet, hogy a Mikulás nem fogadja Őt vissza. Ettől Zebulon Zsiró nagyon megijedt. És nagyon elszomorodott. Nem tudta mit tegyen, hiszen érezte, hogy el kell jutnia Tontárra, hogy megtudja mi történt otthon, de azt is tudta, hogy rosszul tette, hogy nem szólt a Mikulásnak. Bodonum Alira, viszont kitalálta, hogy elkíséri Zebulon Zsirót a Mikuláshoz és segít kimagyarázni az eseményeket. Alig, hogy ezt eltervezték, felöltöztek és elindultak a Mikulás háza felé.

    Néhány perce indultak el a házikóból, amikor össze is találkoztak a Mikulással és Radunom Bizóval. A Mikulás kicsit morcosan fogadta Zebulon Zsiró köszönését, hiszen immár másfél napja csak őt kereste. Zebulon Zsiró bűnbánóan elmesélte, hogy álmot látott az Édesanyjával, aki kérte, hogy menjen haza haladéktalanul, ezért abban a pillanatban, hogy felébredt ebből az álomból, útnak is indult. Azonban út közben belátta, hogy segítségre szorul, így talált rá a kis házra az erdőben és így kapott segítséget Bodonum Alirától, aki Pikirum Fokorum elől menekült a kis házba. A Mikulás kicsit megenyhült, de azért megdorgálta Zebulon Zsirót, hogy nem szólt neki. Radunom Bizó együttérzően megölelte Zebulon Zsirót, és felinvitálta maga mellé a szánra. Zebulon Zsiró szomorúan felszállt a szánra, de megkérte, hadd jöjjön velük Bodonum Alira is. A Mikulás megengedte, hogy ő is velük jöjjön. A Mikulás először saját háza felé indult, de mikor látta, hogy Zebulon Zsiró mennyire szomorú, meggondolta magát, és elindult Tontárra, hogy kiderítse, mi baja lehet Zebulon Zsiró Anyjának, és gondolta, akkor már Bodonum Alirát is haza vihetik egyúttal, hiszen nem szép dolog otthonról megszökni. Elindultak hát Tontárra, és még aznap délután meg is érkeztek.

     Tontáron, minden építmény sokkal kisebb volt, mint az emberek városaiban. Mintha egy kis gyerekeknek készült városka lenne. Néhány utcán átkocsizva, csakhamar megérkeztek Zebulon Zsiróék házához. Zebulon Zsiró lepattant a szánról és kérte a Mikulásékat várják meg. Beszaladt szülei házába, ahol Édesapja zokogva ölelte magához. Zebulon Zsiró Édesanyja ugyanis nagyon beteg volt. Zebulon Tilbó is ott ült a szobában, az Anyjuk ágya mellett, egy pillanatra elmosolyodott, ahogy rég nem látott testvérét megpillantotta, de utána ugyanolyan szomorú arcot vágott, mint Zebulon Zsiró érkezése előtt. Zebulon Zsiró beszélni próbált az Anyjához, aki mélyen aludt. Zebulon Tilbó elmesélte, hogy két napja alszik az Anyjuk, és nem tudják felébreszteni. Zebulon Zsiró zokogva ölelte át alvó Édesanyját, majd kiment a házból és elmesélte a Mikulásnak, Radunom Bizónak és Bodonum Alirának. Ők mind leszálltak a szánról és bementek a házba. Bodonum Alira, a konyhába ment és Zebulon Zsiró Apjától kért engedélyt, hogy készítsen egy teát. A Zsebében maradt még gyógyfű, amivel Zebulon Zsirónak is segített, így abból készített egy erős főzetet Zebulon Zsiró Anyjának is. Felültették Zebulon Zsiró alvó Anyukáját, és kis kanállal teát kortyoltattak vele. Többször kicsit, hogy nehogy rosszul nyeljen. Pár órával később, Zebulon Zsiró Anyja kinyitotta a szemét és Zebulon Zsirót szólította. – Drága kisfiam, hívtalak, hát eljöttél. – Szólt Zebulon Zsiróhoz. Aki elmondta, hogy bizony álmában meghallotta Anyja hívását. Bodonum Alira többször megitatta Zebulon Zsiró Anyukáját a teával, aki egyre jobban lett. Zebulon Zsiró hálásan ölelte át Bodonum Alirát, és örömében menten megkérte a kezét Bodonum Alirának, megkérdezte a Mikulást, hogy bánná-e, ha Bodonum Alira is ott lakna velük. A Mikulás beleegyezett. Bodonum Alira pedig boldogan mondott igent, már csak a szülőkkel kellett beszélniük.

    A Mikulás vállalta magára a feladatott. Elment Radunom Bizóval Bodonum Alira szüleinek házába, akik mérhetetlenül aggódtak lányuk eltűnése miatt. A Mikulás látogatása óriási megtiszteltetésként érte őket. A Mikulás mindent elmesélt nekik, azt is, hogy kedvenc manója Zebulon Zsiró megkérte Bodonum Alira kezét, és ha ők is áldását adják rájuk, akkor Bodonum Alira is a Mikulásnál fog szolgálni. Bodonum Alira szülei boldogan mondtak igent és elkísérték a Mikulást Zebulon Zsiróék házába, ahol nagy örömmel ölelték magukhoz lányukat és Zebulon Zsirót is. Zebulon Zsiró családja és Bodonum Alira családja rögtön megkedvelték egymást, vidám esküvőt szerveztek, még aznap este, így másnap a Mikulás, Radunom Bizó, Zebulon Zsiró és Bodonum Alira elindultak haza, a Mikulás házába. Szerencsére Zebulon Zsiró Anyukája teljesen meggyógyult, így minden jól alakult. Zebulon Zsiró hálás volt a sorsnak, hogy találkozott Bodonum Alirával, hiszen nem csak a feleségét találta meg, de ő egyben Anyja megmentője is lett. Ez a történet idéződött fel a Mikulás gondolataiban, és magában elmosolyodott, ahogy újra felpillantott a manókra, akik mosolyogva terítettek az ebédhez. A Mikulás nagyon boldog volt, hiszen mióta Bodonum Alira is velük lakik, gyorsabban végeznek a manók a házi munkával és Bodonum Alira vidámságot hozott a házba, remekül főz, és ha valaki kicsit megfázik, ő gyógyfüvekkel gyorsan meg is gyógyítja. Zebulon Zsiró és Bodonum Alira boldogok együtt, és Radunom Bizóval azóta is szorgalmasan dolgoznak a Mikulás mellett, hogy a gyerekek minden év Decemberében megkaphassák ajándékaikat.

                                                                           VÉGE

Írta: Molnár S. Anett