A Muzsika

  • 2022.
    aug
  • 14
http://mocorgohaz.hu/
A Muzsika
Egyszer  volt holnem volt élt egyszer egy öreg király. Ennek az öreg királynak volt négy szép leánya, akik szépségükkel ,jóságukkal tehetségükkel   bearanyozták  mindennapjait. Nagyon szerette a szép muzsikát, zenét és ezért mind a négy leányt k...

Kép forrása: pintrest.com

A Muzsika

Egyszer  volt holnem volt élt egyszer egy öreg király. Ennek az öreg királynak volt négy szép leánya, akik szépségükkel ,jóságukkal tehetségükkel   bearanyozták  mindennapjait. Nagyon szerette a szép muzsikát, zenét és ezért mind a négy leányt kitaníttatta hogy bizony amilyen hangszert kedvel azon játszhasson. Sorban megkérdezte leányait " legidősebb lányom téged kérdezlek előszőr" mit szeretnél?"  
-Én Édesapám hárfán  szeretnék tanulni!-Szeretem a hárfa minden húrjának  hangját, én ezt szeretném!
 

Kisebbik lányom  neked melyik hangszer kedves?
 - Nekem édesapám a hegedű kedves! Szeretem a hegedű játékát! 
 

Mégkisebbik lányom neked mi a kívánságod?
-Én édesapám zongorázni szeretnék! Csodálom,hogy abból a nagy hangszerből hogyan szállnak ki a szebbnél-szebb dallamok!
 

Te legkisebb lányom neked is maradt hangszer még bőven, válogathatsz közülük.
-Én édesapám fuvolázni szeretnék!A fuvola a legkedvesebb hangszerem , hangja a szívemig ér!
 

Az  öreg király tüstént hívatta az udvari zenészt és elmondta leányai kívánságát, aki nyakába vette az országot és felkereste a legjobb hangszerkészítő mestereket. Napok teltek el amire betévedt egy egyszerű műhelybe. Ott minden hangszert megtalált.Nézelődött, válogatott amikor megjelent egy  fiatalember, s megszólította a zenészt.
-Mi járatban uram?-kérdezte a fiatalember.
-Nagy gond van a nyakamon, a fennséges királyunk négy leányának a kívánságát kell lteljesítenem.
-És mi lenne az tisztelt uram?
-Négyféle hangszert kell vinnem  a palotába, mert a királyleányok szeretnének tanulni muzsikálni.
-No akkor jó helyen jár,  mert itt vannak a legkiválóbb hangszerek.
-Mégis mire gondol?
-Sorolnám őket -hárfa,hegedű, zongora és fuvola -ezekre lenne szükségem.
A zenész sorban kipróbálta a hangszereket és hallotta valóban igaz amit a hangszerkészítő mondott.
-No  így megvagyunk. Kérem  a palotába szállítani hogy mielőbb a leányok kedvükre tanulhassanak.
Úgy is lett. Térült fordult máris a palotában  voltak  a hangszerek. Igen ám de mindegyik hangszert külön terembe vittek, nehogy zavarják egymást. Megkezdődött a tanulás. A zenésznek mindjárt sok dolga lett, mert nem  csak az udvarnak zenélt, hanem a leányokat is kellett tanítani. De boldogan tette, mert a négy leány olyan gyorsan tanult hogy kisvártatva kis zenekarrá alakultak és az egész udvar gyönyörködhetett a szép muzsikában. A király nagyon boldog volt és szemmel láthatóan a szép zene még ifjabbá is tette. Szinte nap-mint nap zenéltek a leányok élvezték a hangszer adta szépséget!
Teltek múltak az évek és bizony megfordult a király fejében hogy szép a szép muzsika, de  ő sem él örökké és így nem lesz aki örökölje a trónt..
Hívatta leányait és elmondta nekik,  itt az ideje már a vőlegényekre gondolni. A leányok szomorúan vették tudomásul, édesapjuknak tényleg igaza van.
Másnap közhírré tétették, a király férjhez adja lányait és a világ minden tájáról várják a kérőket.
Amint  megjelent a hír, csak úgy özönlöttek a palotába a nemesebbnél- nemesebb ifjak.
Ünnepi ruhát öltött a király,  nemkülönben a négy szép leány és a palota dísztermében 
fogadták őket. A három idősebb leánynak mindjárt akadt is kérő, de a legkisebbnek egyik sem tetszett.
Nagy lagzit akart csapni édesapjuk a lányainak, de csak akkor ha már mind a négynek van párja.
Teltek a napok amikor a hangszerkészítő mester fülébe jutott a hír miszerint a legkisebb leány még nem talált magához illőt.
Gyorsan felöltötte legszebb gúnyáját és útnak eredt a palotába.Mondanom sem kell,  ez a legszebb gúnya olyan szép volt, hogy csak nem volt lyukas mert a mester a sok munka közepette nem ért  rá  valami csecsás ruhába menni a leánykérőbe.
Megjelent a leány előtt és halljatok csudát  egyből megakadt a leány szeme a legényen, mert amúgy meg jóképű volt az istenadta.
Megörült a király és hetedhét orszánon túl érő lagzit csaptak, így az egész ország kivette a részét a falatozásból és a mulatságból.
Igen ám, de jött a  másnap, amikor könnyes búcsút vett leányaitól. A fiatal házasok mind elhagyták a palotát és vitték a szeretett hangszerüket.
Nagy csend lett a palotába! Nem  csengett a hárfa, nem sírt a hegedű, nem kopogott a zongora billentyűje és nem adott játékos  zenét a fuvola hangja.
Szomorú lett a király, még a furfangos udvari bolod sem csalt mosolyt az arcára. Felment a palota legfelsőbb szobájába az ablak elé tette hintaszékét és naphosszat  nézett ki az ablakon.
Megelégelte ezt a sok bánatot az udvari bolond és valahogy muzsikát akart varázsolni a királynak.
Kinézett az ablakon és látta , őszbe csavarodott a természet feje, hull a fák levele és bizony ebből nem lesz muzsika. Itt csak várni lehet!
Egyik reggel amint kinézett az ablakon, hófehér lepel borult a tájra és valami nyugalom áradt belőle.Itt az alkalom gondolta-és felkapta az öreg királyt, bundába öltöztette. A lovászokkal befogatott a legszebb szánba négy rénszarvast és vitte a királyt árkon bokron át. Csak úgy siklott, csikorgott a szán és mintha valami szép muzsikát hallatott volna . 
Felfigyelt  a király az  éles hangra és dúdolni kezdett egy szép dallamot.Csak repült a szán, csak repült véget nem érő muzsika szállt. Boldog lett az öreg király. Tán legidősebb leányom küldte ezt a szép csengő muzsikát? Így teltek a király  téli napjai , naphosszat repítették a rénszarvasok.
Melegre fordult az idő  elolvadt a hó, télre jött a tavasz és véget ért a szép hárfamuzsika.
Friss üde zöld lett a táj, kinyíltak a tavaszi virágok, virágba borultak a fák. Millió  méhecske  rajzott  körülöttük. Valami furcsa először nyekergő, nyöszörgő  zümmögő zaj ütötte meg fülét, mely átváltozott hegedű dallammá. Felkapta a fejét a király" Édes kisebbik leányom! Te küldted ezt a szép muzsikát nekem? Igen biztosan hiányzom neked!
 A  napsugár egyre erősebben sütött, és bizony eljött a nyár. Mindenki  vidám volt csak a király félt hogy nem lesz muzsikája. De a legkisebb leánya sem hagyta cserben. Megszólaltatta fuvoláját a friss nyári szellő képében  simogatva az öreg király arcát. Csak fújt-fújt, mig rá nem köszöntött az ősz.
Újra színes, száraz falevelek hullottak a fáról. Mi ez a kopogó zaj? -kérdezte a király. Fennséges királyom  az ablak alatti diófáról potyognak a beérett diószemek. Itt az ősz! Kopogtak-kopogtak akárcsak a zongora billentyűji. Megérkezett a negyedik leányom muzsikája! Kiálltott fel az öreg király. Érzem a messzi távolból is gondolnak rám, szeretnek, küldik nekem az évszakok muzsikáját. Amíg élek mindig velem lesznek!
Boldogan hajtotta álomra fejét, mert mind a négy évszak adott neki gyönyörű muzsikát.

Harangi Árpádné, amatőr meseíró

Harangi Árpádné, nyugdíjas nagymama vagyok. Három felnőtt gyermek édesanyja és három kislány unoka nagymamája vagyok. Talán ebből is következik, hogy szeretem a mese világát. Meséim témáját a környezetemben előforduló eseményekből merítem.