A nevem Március, a tavaszi fiúcska

A nevem Március, a tavaszi fiúcska.

Nagyon szeretek az erdőben játszani.

Az erdőn átsuhanók, s közben szaglászom, a friss hegyi vizeket amik vígan ugrándoznak a kövek között .
Csoda szép időnk van üdvözölte Márciust a kis patak, és a hóvirág.

Szervusztok!
A nádirigók már befutottak Afrikából, és késő estig utánozták a békák brekegését.
A rovar világ is üzemben van már újságolta el Március.
Csillagos nárciszmezőt is meglátogatom, és a többi tavaszi virágokat is köszöntöm.
Az illatos hunyort, a kankalint, a sáfrányt, a tőzikét, a bogláros szellőrózsát, és a sárga tyúktaréjost ki nem hagyom.
Cincérek, futrinkák és labodabogarak is siettek a dolguk után a gyalogösvényen.
Nézzétek csak Itt egy mezei poloska!
Mennyi ötlet, mennyi dekoráció egy pirosszegélyű mezei poloskán.
A lepkeszárnyak zseniális rajzairól, színkompozícióiról már ne is beszélve.
Mert a természet a legnagyobb képművész.
A Kökénybokrokban katica bogarak mászkáltak.
Csakúgy zsongott a gyep,s sütött a nap,a szél vidáman lebegtette a juhok szőrét a kökénytüskéken.
S én jól kijátszva magam,dolgomat elvégezve, csodaszép napsütötte jácint mezőn köszöntöttem júniust, utat engedve már a nyár elődjének,a viszont látás örömében.