Barion Pixel

A régi roller


Sulyok Bernadett: A régi roller
 
Nagymama, nagymama
Pakol a fészerben.
Mennyi régi holmi!
Nincsen ez így rendben.
 
Sok szép színes emlék
És köztük sok kacat.
Egyik-másik mögött
Talán kincs is akad.
 
Gyorsan jár a keze,
Válogat serényen.
Nem ...

Kép forrása: Kőrösi Piroska rajza

Sulyok Bernadett: A régi roller

 

Nagymama, nagymama

Pakol a fészerben.

Mennyi régi holmi!

Nincsen ez így rendben.

 

Sok szép színes emlék

És köztük sok kacat.

Egyik-másik mögött

Talán kincs is akad.

 

Gyorsan jár a keze,

Válogat serényen.

Nem pihen, mert akkor 

Soha nem lesz készen.

 

Egyszer csak megtorpan,

Elámul a szeme!

A sarokban pihen

A régi rollere!

 

Kopott is, fakó is,

A por betakarta,

Évtizedeken át

Álomba ringatta.

 

Nagymama, nagymama

Hamar fog egy kendőt,

Porol a rollerről

Megannyi esztendőt.

 

Nem lesz ez még elég,

Újra letisztítja.

Feléled a régmúlt,

Utazásra hívja.

 

Hajdan ezt a rollert

Ő maga hajtotta,

Édesapja egykor

Neki barkácsolta.

 

Azon gondolkodik,

Hogyha majd meglátja,

Mennyire boldog lesz

A kisunokája.

 

Néhány nappal később

Már együtt a család,

Nagymama kicsalja

Kertbe az unokát.

 

A kislány épp megnézi,

Aztán tovább szalad.

Nagymamának szíve

Majdnem hogy megszakad.

 

Mert neki a roller

Olyan kedves emlék!

Arra tud gondolni:

Ha visszamehetnék...!

 

Nagymama, nagymama

A rollerre fellép,

Próbálja hajtani,

Látja, hogy megy ez még!

 

Megnézi a kormányt,

Szemléli a vázat,

Elmosolyodik, mert

Új ötlete támad.

 

Eltelik néhány nap

És még néhány óra,

Nagymama elindul

Most látogatóba.

 

Unokájához megy,

Aki nagyon várja,

Két kicsike karját

Szélesre kitárja.

 

Nagymama, nagymama

Nem jött üres kézzel,

Egy csomagot hozott,

Nagy meglepetéssel.

 

Ámul az unoka,

Nem hisz a szemének.

Ugrándozva örül

Az új rollerének!

 

 

Aztán megvizsgálja,

Jól szemügyre veszi,

Kéklő gyöngyszemeit

Nagyira szegezi.

 

Nagymama, nagymama!

Kérlek szépen, mondd el,

Ugye, egykor tiéd

Volt ez az új roller?

 

Nevet a nagymama:

Igen, kicsi szentem,

Egykor az enyém volt,

És most átfestettem.

 

Régi is, meg új is.

Hála nagymamának,

Nincs is a világon

Ilyen senki másnak!

Sulyok Bernadett, amatőr költő / meseíró

Első versemet szeretett nagypapámnak írtam, talán tíz éves lehettem. Felnőtt fejjel (gyermeki lélekkel) elsősorban életigenlő, reményteljes, szeretethangú versek írása foglalkoztat. A jogi pályán eltöltött évek után – mély lélegzetet véve – hivatást váltottam, s haladok tovább, a versek és mesék világán keresztül, új utak felé. Az irodalom mellett érdekel a pszichológia is, így találtam rá a biblio- és a mes...

Vélemények a versről

Hampel-Szász Hajnalka

2024-05-04 21:00

Nagyon kedves kis mese



Sütibeállítások