A RÓKA REPÜLÉSE.
Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, volt egy ravasz, büszke róka. Az a róka, ahogy ott járogatott künn a mezőn s az erdő mellett, meglátott egy sasmadarat, hogy az hogy repül. Elnézte untig, untig, amíg a sas leereszkedett. Mikor megközelítette a rókát, hát a róka megszólította:
- Te sas koma, mit fizessek neked, hogy taníts meg engem is repülni?
Hát a sas is furfangos volt. Leszállott közel hozzá, s azt mondja neki:
- Nem kell fizess semmit - azt mondja -, ha olyan kíváncsi vagy, én ingyen is megtanítalak repülni.
- Hát az igazán nagyon jó lesz.
- Na, ha annyira meg akarsz tanulni repülni, akkor fogózzál bele a farkamba!
A róka ügyesen belefogózott a farkába, s megindult vele a sas felfelé. Repült, repült, repült, s mikor elbágyadt, azt kérdi a rókától:
- Te róka koma, látod-e még a földet?
Lenézett a róka, s azt mondja:
- Még látom.
- Na, akkor tartsd a farkamat, akkor még ne ereszd el.
Még repült a rókával felfelé, felfelé, felfelé. Egy darab idő múlva kérdi megint:
- Nahát, most látod a földet?
Azt mondja a róka:
- Még most is látom.
Hát a róka nehéz volt, a sas csak nehezen tudott repülni. De azért csak nekirugaszkodott, s repült, repült, repült. Harmadszor is megkérdezte:
- Na, róka koma, hát még most is látod a földet?
Azt mondja a róka:
- Most már nem látom.
- Na, ha nem látod, akkor ereszd el a farkamat!
S akkor a róka eleresztette a sasnak a farkát, s akkor jött lefele, amilyen nehéz volt a róka, olyan sebességgel. Mikor már ért le, örvendezett a róka:
- Hogy tudok én repülni!
Mikor már látta a földet, hát látta, hogy a földön egy szenescsutak van. Azt mondja neki nagy büszkén:
- Állj félre, te szenescsutak, mert reád esem s agyonütlek!
Hát a csutak hogy álljon félre? Nem tud az félreállni. S a róka reá esett, s ott is maradt abban a helyben. A sas leszállott, s jól kikacagta a rókát. Azután felszállott s elrepült, s máig is él, ha meg nem halt.
A mű forrása: https://mek.oszk.hu/ - Icinke-Picinke meseválogatás
Válogatta és szerkesztette Kovács Ágnes
Erre a népmesére a Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) Creative Commons licenc feltételei érvényesek. További információk: https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu
Forrás: https://mek.oszk.hu/
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Hosszú volt ez az év mint a többi, és íme eljött a 365. napja amikor is búcsúzunk tőle, állapította meg Bözse mama.- Ezt a napot valahogy emlékezetessé szoktam tenni és most sem teszek másként.-gondolta. Finomságokat ké...
Elolvasom
A macska nem talált tejet. Mi az hogy ő most nem ehet? Elege volt már belőle, megy inkább a legelőre. Kint a réten állt a tehén csodálkozva nézte szegény, hogy valaki utánozza legelészik a kis macska....
Elolvasom
Az ablakbanMese-fénycsillog-csillogegy reményLabda a Holdfényt szitálkis szellőcskeszundikálAz ég csupacsillag-lábnyomHozzád vezetkicsi lányomFelhúztam márálom-csizmámTe mosolyoda talizmánIndulok aTejcsi-útoncs...
Elolvasom
A vidracsalád egy hatalmas tó partján lakott. Vidra Papa és Vidra Mama két kis kölyköt nevelt. Az kislányt Rinának, a kisfiút Bundásnak nevezték el. A két kis vidra imádott játszani, furcsa módon a...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: MEK Magyar Elektronikus Könyvtár
Még 1995-ben lett a mek.iif.hu szerver az Elektronikus Könyvtár központi szolgáltatása. 1996 és 2002 között - nagyon sok ember önkéntes munkájának és néhány intézmény támogatásának köszönhetően - több mint 4 ezer darabra nőtt a könyvtár állománya, havi 60-70 ezerre a látogatóinak száma, s kialakult a jelenlegi gyűjtőköre: A MEK-ben csak magyar nyelvű vagy magyar ill. közép-európai vonatkozású, tudományos, oktatási vagy ...