Kép forrása: AI illusztrált
A rókaűző galamb.
Fent, a messzi dombvidéken, cseppnyi farmnak fészerében,
nagy volt ám a meglepetés! Vendég érkezett a héten.
Jött egy galamb fodros lábbal, habos - babos, tüllszoknyával.
Teszi magát, mutogatja, udvar népe kikacagja.
Incselkednek, csúfolódnak, galamb lábán gúnyolódnak:
„Hol vetted a szép szoknyádat, éppen lekésted a bálat!
Hogyha ilyen fodrom lenne, jelentkeznék filmszerepre!
Óvatosan menetelj, még a hasadra esel!
Kárálgatnak, turbékolnak, hírét viszik a lakóknak.
Milyen fontos feladat! Kikotyoghatod magad!
Addig is, míg más kárára locsognak az udvarban,
nem figyelnek Lomposra, ki meglapult a kapuban.
Szikrázik a két zöld szeme, a ravaszdi rókának,
a sok cserfes, finom szárnyas, jó lenne vacsorának!
Csak a galamb vette észre, a kapuval szemben állt,
s fejét lába közé dugta, kerülvén a galibát!
Lett is aztán hamarosan lótás – futás, hadd el hadd!
Pár perc alatt elkergette koma a szárnyasokat!
Csak a galamb nem mozdult meg, ijedtében megrekedt,
fejét lába közé rejtve, mint egy szobor, megdermedt.
Épp ez volt a szerencséje a fodros kis galambnak,
úgy nézett ki, mint egy szellem, így a róka elszaladt.
Visszatért az udvar népe, hódoltak a galambnak,
ki fodrokkal rókát győzött, itt e farmon, hős marad!
Hajbókol már a sok szárnyas, faggatják a galambot,
vajon, hogy is juthatnának rókaűző fodorhoz?
PRÉMIUM
Ezt a verset írta: Égi Edina amatőr vers és meseíró
A mindennapok szépségei és az emberi lélek finom rezdülései inspirálnak. Írásaimmal szeretném megmutatni, hogy a vers és a mese nem más, mint egy híd, amely összekapcsol minket egymással és a világgal. Verseim között találkozhatsz játékos gyermekversekkel, mélyebb gondolatokat megfogalmazó költeményekkel, és olyan sorokkal, amelyek egy pillanatra megállítanak a rohanó világban. Bízom benne, hogy munkáim ...
Szomorúan állt a vízparton a fűzfa, bánatában ágait a földre lehajtotta. Beköszönt az ősz, búcsúzott a nyár, vándorútra kelt a sok kedves madár. Izgatottan röppentek a fülemüle szárnyak, búcsútánco...
Elolvasom
Az Árnyas tölgyerdő mélyén, egy öreg fa tövének üregében lakott Titill, a borz. Nem volt benne semmi különleges. Nem volt ügyes, nem volt gyors, és különösebben okosnak sem volt mondható. Ám Titill...
Elolvasom
A sivatag aranyló homokján békésen bandukol púpjait ringatva egy tevekaraván. Messze még a cél a tevekarnevál, ahol minden púposteve tevetáncot jár. A ringó táncot verseny követi, s a legszebb púpo...
Elolvasom
Ha rámnézel, megláthatod, milyenek a nagyok, szárazföldi állatok közt én vagyok a legnagyobb. Kipárnázott lábaimmal mégis halk a járásom, legfontosabb érzékszervem a hosszú ormányom. Hiszen azzal s...
Elolvasom
Harangi Árpádné
2025-08-02 12:32
Kedves Edina! Nagyon vicces, mókás kis vers! Felmondhatnám?elküldöm messengeren hallgasd meg. Nem kell jóváhagyni ha más terv van vele. Vagy ha más mondja majd.De nagyon megtetszett.