Kép forrása: dalle3
A szomorú fűzfa.
Szomorúan állt a vízparton a fűzfa,
bánatában ágait a földre lehajtotta.
Beköszönt az ősz, búcsúzott a nyár,
vándorútra kelt a sok kedves madár.
Izgatottan röppentek a fülemüle szárnyak,
búcsútáncot lejtettek a távolodó árnyak.
Magára maradt a fűz, nem volt társasága,
egy éke maradt csak, dús lombkoronája.
Vörös, bordó, sárga, színek kavalkádja!
Aki csak arra járt, mindenki csodálta.
Egy öröme volt még a magányos fűznek,
ha mutathatta magát a hűs víztükörnek.
Mert amit ott látott, ezer színben játszott,
vidámabbnak látta a magányos világot.
Ám egy idő múlva, az ősz hűlni kezdett,
a sok színes falevél az ágakról lepergett.
Szálltak víz tükrére, homokos partjára,
csupasz lett a fűzfa minden boga, ága.
S mire a szél elfújta a hullott leveleket,
a fűzfa is nehezen tűrte a hideget.
Elfáradt már nagyon, hosszú volt az év.
Rügyfakadás után, dús lombokkal élt.
Biztonságot nyújtott a sok apró madárnak,
fészekadó otthont a fülemülepárnak.
Eljött az ideje a téli pihenésnek.
Tavasszal a madarak újra visszatérnek.
A magányos fűz új koronát hajt majd,
nyújtva édes otthont, menedéket.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Lakik itt egy kisliba, úgy becézik: Ludmilla. Lába csámpás, csőre jár, mégis bűbájos madár. Kíváncsi a nagyvilágra, a vidéket körbejárja. Hamarosan meg is unja, ellátogat a városba. Hogy odaér megl...
Elolvasom
Tündérország határában van egy csodás erdő, ott játszik sok tündérgyerek, mielőtt még felnő. Több az erdő, mint játszótér egy tündér számára, Különleges csodák, mesék, varázslatok tára. Egyszer jár...
Elolvasom
Fontos kérdés merült fel az állatok körében, milyen szín lesz divatban az idei évben? Volt, aki a zöldre voksolt, hisz a természet színe, akadt, ki a sárgának volt odaadó híve. Zazi, a legifjabb ze...
Elolvasom
Idős szemeidben mindent újra láttam. Kölyökként az udvaron ugrálni bátran, Zsinórba botlani a málna bokrában. Láttam, hogy nevelted jó barátod, Kócost, Ástál, hemperegtél, megrágtad a loncot... Bát...
Elolvasom
PRÉMIUM
Ezt a verset írta: Égi Edina amatőr vers és meseíró
A mindennapok szépségei és az emberi lélek finom rezdülései inspirálnak. Írásaimmal szeretném megmutatni, hogy a vers és a mese nem más, mint egy híd, amely összekapcsol minket egymással és a világgal. Verseim között találkozhatsz játékos gyermekversekkel, mélyebb gondolatokat megfogalmazó költeményekkel, és olyan sorokkal, amelyek egy pillanatra megállítanak a rohanó világban. Bízom benne, hogy munkáim ...