A család teknőse

A család teknőse.

Teknős lakik a kertünkben,

igaz, nem volt a tervünkben.

Hazafelé tartottunk félúton,

mikor elénk vánszorgott az úton.

Sietve fékeztünk, megálltunk,

izgalmunkban remegett a lábunk.

Apa óvatosan kezébe vette,

látta, hogy sérült a teknős teste.

Fonott kosárkába helyeztük,

otthon zöldséggel etettük.

Kedvence volt a saláta,

nevet is kapott a családba.

Mindenki Torpedónak becézte,

igaz, nem hallgatott a nevére.

Nem is haragudtunk meg rá érte,

nem vártuk, hogy valaha megértse.

Szárazföldi teknős volt őkelme,

a vízért nem rajongott a beste.

Inkább a harasztban maszatolt,

amilyen gyakran csak tehette.

Be is mutattuk a kutyának,

tudja, hogy lakik nálunk más állat.

Tetszett is Torpedó Másának,

a családi terelő kutyának.

Kialakult hamar közöttük a barátság,

Mása terelte Torpedót, a társát.

Ha elunta a teknős lassú tempóját,

a szájába véve cipelte barátját.

Eltelt a nyár, s nehezen hittük el,

hogy Torpedó elfáradt, pihennie kell.

El is bújt Mása elől aludni,

De tavasszal előkerül, az tuti!