Sába a színes sörényű oroszlán

Sába a színes sörényű oroszlán.

       A szavannák mélyén, ahol a fák hosszú árnyat vetnek, élt egy különleges oroszlán, akit Sábának hívtak. Az ő sörénye nem csupán aranybarna volt, mint a többi oroszlánnak, hanem különlegesen színes. A szivárvány minden színét sörényén viselte. Volt abban piros, narancs, sárga, zöld, kék és lila.

       Az oroszlánok csodálták Sába páratlan szépségét, titokban azonban mindannyian irigyek voltak rá. Nem értették, miért éppen őt érte az áldás, hogy különlegesnek szülessen. De Sába bölcs volt és jószívű, aki mindig csak a jót kereste társaiban. Gondtalanul élt a szavannán, ahol a folyó tükrében gyakran csodálta meg különleges sörényét.

Azonban egy reggel, amikor kilépett barlangjából, hogy a folyóhoz menjen oltani szomját, hirtelen sötétség borította a szavannát. A nap eltűnt az égről. Az állatok kétségbeestek és egymást kezdték el faggatni arról, vajon hová tűnt el a nap? Senki sem sejtette, mi történhetett.

- Ennek a fele sem tréfa! - mondta Sába, és útnak indult, hogy kiderítse mi történt. - Meg kell oldanom azt a rejtélyt! Meg kell találnom a napot!

Magas hegyeken, vad folyókon és sűrű erdőkön keresztül vezetett az útja. Egy erdei tisztáson bandukolt éppen, amikor összetalálkozott a bölcs elefánttal, aki így szólt Sábához:

- Keresd meg Abrakát, a varázslót! Ő rabolta el a napot! Csak általa kerülhet vissza a szavanna állataihoz. - Sába megköszönte a bölcs elefánt tanácsát és a varázsló tornyához sietett.

Amikor odaért, összeszedte minden bátorságát, jól megrázta csodálatos sörényét és Abraka elé lépett.

- Miért zavarsz engem, te oroszlán? - kérdezte a varázsló morcosan, majd meglibbentette varázslóköpönyegét. – Talán nem látod, hogy dolgom van?” Sába bátran így szólt: - Add vissza a napot az állatoknak!

A varázslót jókedvre derítette Sába bátorsága. 

- Hahaha! Méghogy adjam vissza?! Miért tenném? - kérdezte, miközben csodálattal gyönyörködött Sába páratlan szépségű sörényében.  - Tudod mit? Akkor adom vissza a napot az állatoknak, ha majd te is olyan színes leszel, akár a sörényed!

Sába szomorúan lehajtotta a fejét, hiszen jól tudta, hogy ez lehetetlen. Tehetetlennek érezte magát. Bánatosan kullogott ki a varázsló tornyából, amikor hirtelen megpillantotta Abraka varázsszobáját. Beosont hát, és keresgélni kezdett. 

- Találnom kell valamit, ami segít, hogy visszaszerezhessem a napot! Nem mehetek haza nélküle. -  Ebben a pillanatban, hirtelen belelépett valamibe, ami felborult és gurulni kezdett a padlón, hosszú, színes csíkot húzva maga után

Nem volt ez más, mint Abraka híres mágusfestéke. Volt ott mindenféle szín. A piros, a narancs, a sárga, a kék, a zöld és a lila. Sábának hirtelen fantasztikus ötlete támadt! Mancsait a színekbe mártotta, és jól meghempergett a szivárvány színeiben. Azután jól megrázta magát, és a varázsló elé ment.

Abraka, amikor meglátta Sábát, annyira meglepődött, hogy még haragudni is elfelejtett. Nem volt ostoba, jól tudta mit tett az oroszlán, ám mélyen megindította bátorsága és elszántsága. Ráadásul teljesen megbabonázta Sába szépsége.

- Te vagy a legszebb oroszlán, akit valaha láttam! - ámuldozott, majd így szólt: - Teljesítetted a feltételem. A külsőd csodálatos, de tudd meg, benned rejlik az igazi szépség is, amely a szívedben van! Most már visszaadom a napot.

       Így is történt. Mire Sába elhagyta a varázsló tornyát, a nap már az égen táncolt, és boldogan szórta sugarait a szavanna állataira. A színes sörényű oroszlán ezután még büszkébben viselte különleges sörényét, amely segített megmenteni a napot.