Kép forrása: pixers.pics
A szarka.
Fenyőcsúcsra szállt a szarka,
illeg-billeg hosszú farka.
Dalra fakad, hangja repeszt,
megfázott tán`, attól rekedt?
Sokat csúszkált jeges ágon,
vagy kihordott náthát lábon?
Most nyakára sálat kötne,
úgy szállna a szürke ködbe.
Egy óvatlan pillanatba`
huss, felreppen a magasba.
Tovarepül, alig látom,
elnyeli a párás távol.
Biztos a fészkébe vágyik,
tollal bélelt, benn nem fázik.
Fészek alján elcsent kincsek,
fényüknél számára nincs szebb.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Juhászné Bérces Anikó amatőr költő
Zalaegerszegen születtem, s több évtizedes távollét után visszatértem Zalába. Zalalövőn élek. Nyugdíjas vagyok. 13 éve írok verseket. Van néhány magánkiadásban megjelent kötetem. Különböző antológiákban jelentek meg verseim. A Poet.hu irodalmi oldalon közel 500 versem jelent meg. Ars poetikám: Egy porszem vagyok a világmindenségben, akit néha felkap a szél, hogy aztán földhöz csapja. S, hogy nem törjem össze ...