Kép forrása: internet
Az ibolya.
Erdő szélén, hegyoldalban,
kertek alján, kis csoda:
zöld fű között csoportosan
nyílik ki az ibolya.
Ha lehajolsz hív magához,
árad feléd illata,
szemérmes, de kicsalta a
langymeleg nap sugara.
Szív alakú levél között
virít kék és hófehér,
Sok szálat köss egy csokorba,
s ölelje körül levél.
Fölvidít a komorságból,
s rögtön új reményre kapsz,
ébredezik a természet,
újra itt van a tavasz.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Verembe esett a farkas, a róka, a vadmacska és a nyúl. Csak megvoltak ők addig, mig a róka meg nem éhezett; de, hogy ez a gonosz mulatság bekövetkezett, a róka praktizálni kezdett s hozzá fogott a dologhoz...
Elolvasom
Megunta már a felhő,hogy a Nap mindig ragyog,s gondolt egy nagyot! Elküldte szabadságra,had pihenjen ő is,hinta ágyban margaréta virágos réten! Napszemüveget is adott neki, jaj,a Napocska ...
Elolvasom
Bolha Dani,igen nem jó pajtás, hiába barátságos,mégsem kedves, minden állatot megcsíp, vagy meg is harap,fél is tőle, a kakas,meg a tyúk,és a többi állat, ezért Daninak nincs barátja! Szomorú is...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Juhászné Bérces Anikó amatőr költő
Zalaegerszegen születtem, s több évtizedes távollét után visszatértem Zalába. Zalalövőn élek. Nyugdíjas vagyok. 13 éve írok verseket. Van néhány magánkiadásban megjelent kötetem. Különböző antológiákban jelentek meg verseim. A Poet.hu irodalmi oldalon közel 500 versem jelent meg. Ars poetikám: Egy porszem vagyok a világmindenségben, akit néha felkap a szél, hogy aztán földhöz csapja. S, hogy nem törjem össze ...