Kép forrása: internet
Az ibolya.
Erdő szélén, hegyoldalban,
kertek alján, kis csoda:
zöld fű között csoportosan
nyílik ki az ibolya.
Ha lehajolsz hív magához,
árad feléd illata,
szemérmes, de kicsalta a
langymeleg nap sugara.
Szív alakú levél között
virít kék és hófehér,
Sok szálat köss egy csokorba,
s ölelje körül levél.
Fölvidít a komorságból,
s rögtön új reményre kapsz,
ébredezik a természet,
újra itt van a tavasz.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Zizi első nap lelkesen, kitörő örömmel ment az iskolába, annak ellenére lelke mélyén kicsit aggodalmaskodott. – Vajon milyen lesz a tanító néni? Vajon milyenek lesznek az osztálytársaim? Befogadnak enge...
Elolvasom
Trombiták harsogó hangja A környéket körbe fonja. A farsang javában tombol, A hideg szél épít, rombol. Nem messze a Banya tanya, Oda síklik boszik hada. A mi boszink itt lakik fent, a tanya meg...
Elolvasom
Lehűlt a levegő, fázom. Itt ez a sok csodaszép rajz, és kérik maguknak a mesét. Nos, akkor kezdjük: Hol volt, hol nem volt, hogyan is volt? Amikor a legkisebb előtti fiú megszületett, az nagyon rég...
Elolvasom
Lakik itt velem egy nyolc lábú csoda, meglátogat engem esténként Pók-Ica. Nem tudom, hogy jány-e, vagy talán fiú vajon, de nyolc pilláit nézve nincs jobb gondolatom. Fejem fölé szőtt hálój...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Juhászné Bérces Anikó amatőr költő
Zalaegerszegen születtem, s több évtizedes távollét után visszatértem Zalába. Zalalövőn élek. Nyugdíjas vagyok. 13 éve írok verseket. Van néhány magánkiadásban megjelent kötetem. Különböző antológiákban jelentek meg verseim. A Poet.hu irodalmi oldalon közel 500 versem jelent meg. Ars poetikám: Egy porszem vagyok a világmindenségben, akit néha felkap a szél, hogy aztán földhöz csapja. S, hogy nem törjem össze ...