Kép forrása: pixabay.com
A szélmalom (Szen'mártoni kerekerdő).
A szélmalom
A róka már nagyon kíváncsi volt arra, vajon milyen házban is laknak azok, akik adót fizetnek, és arra az elhatározásra jutott, hogy egy éjjel beoson Szen’mártonba. Amint így morfondírozgatott magában azt gondolta, mégsem ő megy az emberek közé, hanem odaküld valakit, aki majd körülnéz helyette. Törte a fejét, ki is lenne erre a legalkalmasabb, mert amikor utoljára a városban járt bizony, jól megszabták a bundáját az emberek.
Így is történt. Elindult az egér, hátán egy tarisznyával, amelyben egy napi eleség volt. Ment, mendegélt a gátoldalon, és egyszerre csak rásötétedett.
Mikor a városba ért szeme-szája elállt a csodálkozástól. Hatalmas házakat látott, melyek csillogtak-villogtak az esti szürkületben. Az egyik magas volt, csodaszép toronnyal, a másiknak udvarát pedig kovácsolt vaskerítés díszítette. Az egér csak ámult a téglaházak láttán.
Bámészkodás közben ezt gondolta:
Visszafutott az erdőbe és elmesélte a Rókának és a többi állatnak, hogy mit látott.
Azzal visszaküldték az egeret, de mielőtt útnak eresztették feltarisznyázták kukoricakásával:
Ment az egér Szen’mártonba, közben ismét megéhezett. Levetette válláról a tarisznyát és felfalt mindet, ami benne volt.
Egyszerre csak odaért a legszebb tégla házhoz, a Mátrai-villához. Amikor kijött a méltóságos úr, nagy hirtelen elé állt:
Ahogy a gazda meglátta az egeret azonnal elkiáltotta magát:
Na, több sem kellett az egérnek, szedte a lábát szaporán, hogy mielőtt az erdőbe érjen. Szaladt, szaladt egyszer csak egy elhagyatott szélmalomhoz érkezett. A malom ajtaján ez a felirat állt: Dajka János szélmalma. Gyorsan bebujt egy lyukon, hogy megpihenjen. Mikor már elmúlt a nagy ijedtség, körülnézett, hát látja ám, hogy a malom földjén elszórva a sok búza. Jót lakmározott belőle, majd gondolt egyet:
Nem sokat teketóriázott, hóna alá csapott egyet, azzal nagy vidáman elindult az erdőbe. Azok pedig megörültek a téglának, majd feltarisznyázták ismét és útnak eresztették:
Elindult ismét az egér, útközben megette a kukoricakását, majd meg sem állott Szen’mártonig.
Nemsokára elérkezett egy szép nagy gazdaházhoz. A lakói biztosan nagyon jómódúak voltak, mert faragott kapu díszítette a bejáratot. Amint így bámészkodott, kijött egy asszonyság. Látszott rajta, hogy minden nap szalonnát vacsorázik. Azonnal eléje penderült, hogy kérjen tőle egy téglát:
Még el sem tudta mondani mi járatban van, az mikor meglátta, éktelen visítozásba kezdett. Erre az egér megijedt, és futni kezdett vissza az erdőbe. Útközben ismét megállt a malomnál, hogy megpihenjen. Mikor jóllakott a földön elszórt búzából ismét kihúzott egy téglát alulról és bandukolt vissza az erdőbe.
Az erdei állatok körbefogták és azt mondták neki:
Az egér ismét útnak indult. Útközben felfalta a kukoricakását, majd igyekezett a városba. Amint odaért a Főtéren álló szökőkút mellé hirtelen meglátott egy szép nagy emeletes házat. Ajtaján ki s be jártak az emberek. Egyszerre csak nyílt az ajtó, és díszes, zsinóros mentében kilépett rajta egy ember.
Az egér nem sokat teketóriázott, elébe állt és megszólította:
Ez meg, amint meglátta, rögtön elkurjantotta magát:
Szegény jószág majd meghalt az ijedelemtől és hanyatt-homlok menekülni kezdett. Nagy lihegve szaladt be a szélmalomba. Lakmározott egyet a szétszóródott búzából, azután, mint aki jól végezte dolgát kihuzigálta alulról a téglákat, tele rakta a zsákot, és elindult vele az erdőbe. Igen ám, de ahogy az utolsót rántotta, a szélmalom elbillent és összeomlott.
Hát most ijedt meg, csak igazán az egér, szalad egyenesen a Szen-mártoni kerek erdő mélyére. Kiborította a zsák téglát a róka lába elé és elbújt a bokrok között.
Azóta is azt mesélik a városban, hogy a szélmalom a macskák miatt dőlt össze!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...