A bíró (Szen'mártoni kerekerdő)

A bíró (Szen'mártoni kerekerdő).

                                         Akkoriban a nyúlnak hosszú farka volt, a mókusnak hegyes orra, és a pocok vörös bundában járt. Jó barátok voltak, mindenhová együtt jártak, boldogan ugrándoztak a Kerekerdő harmatos pázsitján, bukfenceztek a tavaszi napsütésben.

• Mit gondoltok, mi történhetett a medvével, hogy még mindig nem érkezett vissza hozzánk? – kérdezte hirtelen a nyúl.
• Én azt mondom, biztosan megharagudott ránk, és soha nem is jön már közénk! – ingatta fejét aggodalmasan a mókus.
• Ha így van, válasszuk ki magunk közül az erdő urát! Mégsem való, hogy király nélkül maradjunk!

Nekem gyönyörű bundám van, ezért éppen én lennék erre a legalkalmasabb! – nézegette magát okoskodva a Körös-folyó vizében a pocok.

Erre már a nyúl is odaszaladt a partra, hogy belepillantson a víztükörbe:

• Nézzétek csak a farkamat! Hosszú is, bolyhos is, ezzel lehet csak igazán kormányozni! – billegette magát a víz fölött.
• Még hogy a te farkad, hahaha… Hát akkor jól figyelj: az én csodás orromnak párja nincs a világon! Jó magasra fel tudom emelni, büszke tartásommal alkalmas lehetnék királynak! – kényeskedett a mókus és fel-alá járkált nagy peckesen.

A tisztás közepén korgó gyomorral üldögélt a róka, aki a hangos veszekedésre lett figyelmes. Amikor meghallotta, hogy az állatok min vitatkoznak, magára pillantott és azt gondolta:

• Nekem nincs se bundám, se hosszú orrom, de még szép hosszú farkam sincs. De van helyette sütnivalóm!

Közelebb lopózott s nyájasan megszólította őket:

• Ó mily csodás, előkelő társaság! Elárulnátok, miért vitatkoztok?

A pocok a róka elé perdült és nagy hirtelen sorolni kezdte:

• A medve már soha többé nem jön el hozzánk, éppen ezért mi magunk közül fogjuk megválasztani a királyt! Mit gondolsz melyikünk a legalkalmasabb rá?
• Hiszen ezt könnyű eldönteni! – szólta ravaszul a róka. Lehetek én a bíró?

Az állatok bólogatni kezdtek, a róka pedig ezt mondta:

• Fürödjetek meg valahányan a Körös vizében, s ha szépek és tiszták lesztek, menjetek szavazni abba a nyílásba! – mutatott egy lyukra.

Az erdei állatok így is tettek. A nyúl nagy sietve lecsatolta szép hosszú farkát, a mókus levetette hosszú hegyes orrát, a pocok pedig a parton hagyta csodás vörös bundáját, s bementek fürödni a folyóba. Mosakodtak a hideg vízben, mert mindannyian a legtisztábbak szerettek volna lenni.

Több sem kellett a rókának. Hirtelen magára kapta a bundát, felöltötte a nyúl szép hosszú farkát, a mókus hegyes orrát, s szaladt a rókalyukba, s tenyerét dörzsölve várakozott.

Amikor a pocok, a nyúl és a mókus kijöttek a partra keresni kezdték ruháikat. Bizony hamar rájöttek, hogy a róka átverte őket. Azóta kerüli jó messzire a nyúl is a mókus is és a pocok is a rókát, a róka pedig azóta is várja őket a lyukban.