A szeretet ereje !

A szeretet ereje !.

Régen volt, egy kis faluban, ahol Marika néni tanította az alsó tagozatos gyerekeket az iskolában. Marika néni volt az a fajta tanár, akit mindenki szeretett a faluban. Mindig mosolygott, mindig volt egy kedves szava és mindig ott volt, ha valaki bánatos volt vagy segítségre szorult.

Egy nap Marika néni észrevette, hogy minden reggel, amikor az iskolába érkezik Rebeka, egy másodikos kislány, mindig egyedül ül a padban a szünetben, és néha szomorúnak tűnik. Marika néni odament hozzá, és megkérdezte tőle, mi a baj.

"Marika néni, az anyukám beteg" - válaszolta Rebeka, és könnyek gyűltek a szemébe. "Reggelente nehéz nekem búcsút venni az anyukámtól, és sokszor sírok az iskolában."

Marika néni megsimogatta Rebeka vállát, és kedvesen mondta neki: "Rebeka, ha szomorú vagy, mindig gyere hozzám. Én itt vagyok neked, és mindig meghallgatlak."

Azután minden reggel, amikor Rebeka az iskolába érkezett, Marika néni ott volt az ajtóban, hogy üdvözölje. Mindig mosolygott rá, néha vicces történetekkel vagy bátorító szavakkal vidította fel, hogy könnyebb legyen a reggelük.

Marika néni és Rebeka mindennap találkoztak, beszélgettek, és Marika néni sokat mesélt neki az élet szépségeiről és az erőről, amit az emberek a nehéz időkben találnak magukban. Rebeka lassan kezdett elmosolyodni, és már nem sírt annyit az iskolában. Az iskolatársai is megszerették Rebekát, mert mindig jókedvű volt, és sokat segített nekik is.

Az idő múlásával Rebeka anyukája is jobban lett, és amikor végül meggyógyult, Rebeka boldogan mesélte el neki, hogy Marika néni mennyit segített neki az iskolában.

Rebeka soha nem felejtette el Marika nénit, és mindig szívében hordta. Marika néni is büszke volt rá, hogy segíthetett Rebekának, és mindig emlékezett rájuk, mint akik szívükbe zárták egymást.

Így lettek Marika néni és Rebeka örök barátok